Elmesélt történelem
Ez a lap azoknak szól, akik szeretnének eligazodni a múlt történéseinek a táján, ha mégúgy megkopottak is azok.

Nolblog Saját blogom Segítség

Feltöltök

blogolok videót képet hangot

A vajdahunyadi kastélyt és Déva várát Bethlen Gábor 1620. március 3-án unokaöccsének, ifjú Bethlen Istvánnak adományozta, aki 1627-ben feleségül vette Széchy Máriát.

Deva

Magoss Déva várát hogy felépittenék.......

 

A házasság rövid volt, 1632 decemberében az ifjú Bethlen István meghalt. Holttestével 1633 márciusában indultak el Ecsedről Gyulafehérvárra. Az „öreg templomban”, Bethlen Gábor mellé temették „nagy solemnis pompával” (Szalárdi János).

Generoso domino Ioanni Sulyok de Leczyke etc.domino mihi observandissimo.

Az én özvegy árva állapotom szerint való szolgálatom ajánlásának utánna kívánok Istentől Kegyelmednek kévánsága szerint való sok jókat megadatni.
Mivel az nagy kegyelmes és bölcs cselekedető Istennek az emberi nemzet felől való megváltoztathatatlan rendelésébűl az halhatatlanságra eltávoztathatatlan út az halál, melyre bizonyosan noha bizonytalan órában mindeneknek reá kell menni; így az én szerelmes uram is az néhai tekintetes nagyságos iktari gróf ifiabbik Bethlen István úr halandó szüléktől és mulandó világra adatván, az halhatatlan állapotra egyéb módon által nem juthatott, hanem az szabados cselekedetű Isten az ő elvégzett meghíhatatlan rendelése szerint cselekedék vele. Tudniillik idejének legkedvesebb virágzó állapotiában az szomorú halál útjára szólítván, ez elmúlt esztendőben Karácson havának 23. napján lelkét testétől felette igen csendesen elválasztá, nekem szegény gyarló özvegy asszonyiállatnak koporsómig való keserűségemre. Holott penig az test első eredet szerint földbül való és oda vissza térendő, ez okon atyámurammal ő nagyságával az tekintetes és nagyságos öregbik Bethlen István urammal egy értelembül úgy tetszett hogy tovább az föld szinén fen nem tartván, az ő földi hajlékában az keresztényi szokás szerint behelyeztetnők, melyre végeztük ez jelen való bőjtmás hónak 24. napját az fehérvári templomban, a hová idvezült szerelmes urunk minden Erdélyben levő atyjafiai és jóakarói annál inkább reá érkezhessenek hideg tetemének is bátorságosabb helyen való nyugodalma lehessen. Hogy azért én is szegény árva özvegy asszonyiállat atyám urammal ő nagyságával együtt Istenben elnyugodt szerelmes uramnak utolsó tisztessége megadására becsületesebben reá érkezhessem és az Kegyelmed jelenlétével is tiszteltessék, kérem Kegyelmedet mint bizodalmas uramot, hogy ezen hónak 16. napján tíz órakor legyen jelen Thasnádon, hogy Kegyelmed is az én idvezült szerelmes uramnak hideg tetemének temetésének helyére való késérésében lehessen együt velünk mind Fejérvárig, hogy őt is az ő földbe való nyugodalmának annyival tisztességesebben adhassuk meg; melyet én is szegény özvegy állapotom szerint szolgálhassak meg Kegyelmednek. Tartsa meg Isten Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben.
Datum in arce Eczyed 2.die Martii anno 1633.

Kegyelmednek árva állapotia szerint szolgál néhai Tekintetes és nagysádos ifjabbik gróf Bethlen István uram megkeseredett özvegye

Szechi Mária m.pr. ”


[Nemzeti Archivum Kolozsmegyei Igazgatósága (DJAN Cluj), Fond Familial Gyulai Kuun,no.1264]

Mária apósa, a hatalmas főúr, idősebb Bethlen István, valamint sógora Bethlen Péter még a temetés előtt rendezte az elhuny férj hagyatékát. 1633 március 1-én Ecseden családi egyezményt kötöttek. Széchy Mária lemondott Ecsed váráról és annak uradalmi birtokáról, újabb házasságáig megtarthatta Vajdahunyad várát és a bábolnai udvarházat, élete végéig tulajdonában marad Déva vára és a tasnádi, valamint a váradi ház, amit Mária hozományán vettek.

level

Széchy Mária záloglevele. Kelt 1665 április 6-án Murány várában.

A gyászév leteltével férjhez ment Kun István rozsályi köznemeshez.

Generoso domino Joanni Suliok de Lekche etc. domino mihi confidentissimo.

Generose domine mihi semper confidentissime
Servitiorum meorum paratam commendationem.

Az úristen Kegyelmedet kedves javaival áldja meg és minden kedvesivel sok esztendeig éltesse. Istentől szívem szerint kévánom.

Mivelhogy az felséges Istennek az emberekre elejétől fogva igen nagy szorgalmatos gondjaviselése volt, az mely szent Istennek atyai kegyelmes gondviselését minden jó ítéletű emberek magokon lenni könnyen megesmerhetik, holott az felséges úristen isteni bölcsességéből még az első teremtésnek idején elrendelte volt, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, hanem igen szükséges kinek-kinek az emberek közül egy törvény szerint való segétő házas társának lenni. Minekokáért én is az én kegyelmes Istenemnek felőlem való kegyelmes atyai gondviselését mind ez ideiglen egynehányszor tapasztalhatóképpen eszemben vöttem, a kire nézve nem akartam az felséges Istennek parancsolatját és szép s jó szent rendelését megvetnem, hanem azon szent Istennek kegyelmes rendeléséből és ez világi nagy úri méltóságában helyeztetett nagy embereknek és az édes atyám uramnak és nemzetség szerint való fő jóakaró uraimnak és atyánfiainak értelmekből és ebbeli tetszésekből az keresztény anyaszentegyháznak szép régi szokása, rendelése és rendtartása szerint ennek előtte nehány napokkal jedzettem volt el magamnak jövendőbeli házasságra az néhai tekintetes és nagyságos ifjabbik iktari gróf Bethlen István uramnak meghagyatott özvegyit, az tekintetes és nagyságos rima-széchy gróf Széchy Mária asszonyt. Az melynek az régi szokás szerint, menyeközői lakodalmának és ebbeli solemnitásának celebrálását azon felül megírt nagy úri méltóságban helyeztetett nagy embereknek és az édes atyám uramnak és jóakaró atyámfiainak értelmekből rendeltük és végeztük diem vigesimum primum affuturi mensis Novembris anni modo praesentis azaz in festo praesentationis Beatissimae Mariae virginis, Erdélyben Déván lenni, Kegyelmedet mint jó akaró uramat igen nagy szeretettel való bizodalommal kérem, ne neheztelje ebbeli fáradságát felvenni, hanem ezen felül megírt November 14. napján legyen jelen az én monai házamnál mind asszonyommal és Kegyelmed kedveseivel együt, hogy onnét másod napon jó idején indulván, naponkint utunkat követhessük velem levő becsületes jó akaró atyámfiaival együtt és mehessünk az felül megírt napra Dévára, hogy akkori solemnitasunk az kegyelmed jelen létével ékesíttessék meg. Az mely Kegyelmed ebbeli fáradságát életemnek folyásában minden illendő alkalmatossággal meg ügyekezem szolgálnom. Kegyelmedtől ezen levelemre kedves válaszomat is várom.

Eandem generosam Dominationem Vestram stb.
Datum ex Mono, die 18.Mensis Octobris 1634.
Generosae dominationis Vestra

Stor semper paratissimus
Stephanus Kun de Rosali m.pr.”


[Nemzeti Archivum Kolozsmegyei Igazgatósága (DJAN Cluj), Fond Familial Gyulai Kuun,no.1264]

A házasság nem volt sikeres. Széchy Mária nemsokára faképnél hagyta a férjét, aki bepanaszolta őt (eredménytelenül) a fejedelemasszonynak, Lorántffy Zsuzsannának.


Az elmúlt héten Kun Istvánné Vinczre ment volt lóháton, két pisztolya feltekerve, szablya a nyeregfőben, béllelt süveg a fejében, abban medáj, előtte két vezeték ló, azon is pisztolyok; egyetlenegy asszonyember vagy leány nem volt vele, csak mind férfiak. Többet is írhatnék felőle, de máskorra hagyom” – írja feleségének Segesvárról 1637 december 1-én Rákóczi György.

Rozsályi Kun István uram mit tehetett egyebet, kétszázötven lovasával egy éjszaka a bábolnai udvarháznál rátámadt a feleségére, aki viszont felmenekült Déva várába és „lövöszerszámokkal” visszaverte férje támadását.

Széchy Mária 1640-ben eladta Déva várát (6000 tallérért) a fejedelemnek és Tasnádra költözött

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

“Ellenség hírére vitézeknek szíve / gyakorta ott felbuzdul, “

 

vilagosvara

A XVI-XVII században a végvári katona és a vitéz egy fogalom volt. Állandó katonai összecsapások átalakították a mindennapi életetüket, és a bajvívás is ekkor élte virágkorát. Hős vagy vakmerő, rajtaütésre mindig kész vitézekről hősköltemények szólnak, de mint nézett ki sok megedzett de elvadított, apró portyázások, lesvetések, „bajvívó öklelés” során diadalmaskodó vagy elesett katona élete, kiknek tettei és neve nincs beírva a történelembe. Rájuk csupán régi pergamentek, apró feljegyzések emlékeznek.

ferman

Szultáni kinevező okirat Bocskai István részére.
I. Ahmed szultán nevében Lala Mehmed nagyvezír bocsátott ki Budáról.


Ali budai basa magyar nyelvű levele Ernő főherceghez. 

Mi Ali passa

Feölsegeös Ernestus herczegh nekwnk tiszteölendeö baratunk.Keöszeönetwnk es magunk ayanlasa vtan. Megh hozak mi nekwnk az feölsegeöd leuelet, melybeöl megh ertenk miuel hogj –
(mai átírással) – kaposvári Mehemett aga, az veszprémi vice kapitányt híjta volna bajra ki, meg annak fölötte rút szidalommal illette volna, annak fölötte simontornyai három török hít volna három veszprémi vitézt ki, mely dolog hogy az frigynek ellene volna írja fölségöd, bizonyára mi minden végbeli vitézöknek meg parancsoltuk hogy az frigy oltalmazói legyönek, és semmi ellenközésre okot ne adnának, mely mi parancsolatunkat minden fogadkozásnélül mégis tartják, de ezt sem valami vakmerőségből cseleködtek, hanem az fölségöd alatt való palotai vitézök, mentek némi nemű vitézöket híttak Feiruarbol (Fehérvár) ki, kik hogy ki nem mentek, az kopjára az palotaiak róka farkat és disznó farkat csináltak úgy vittek Fehérvár alá, ilyen gyalázattal illettek az vitézöket, de isten akaratából az vitézök után levők szinte Palota alól hozták vissza, kit mind róka farkastól, disznó farkastól akarták az mi kegyelmes fejedelmünknek portájára küldeni, de az urak kérték hogy azt ne cseleködjék, mi az mi kegyelmes fejedelmünk és a római császár ő fölsége kött való frigynek meg maradásáért, el nem küldék....Isten éltesse Fölségödet. Költ Budán 2.iun.1582“

kard

XVII. századi lengyel kard. Ébenfa markolatát két türkiz és egy almandin díszíti. Lapjára a BOG NADZIE A MOIA szöveget vésték.(Kolozsvári Múzeum)



Rövid, névtelen feljegyzés Bocskai maradék hajdúiról.

” Anno 1609.mense Octobri.

Világosuárat próbálták meg egynehány hajduk ilyen modon.
Caspar Janos egy ifiu legeny, Boros Megyeri, Nagy Abraham, Zentpáli, mely vagyon Aradnál, es Zekel Lőrincz de Mezeő Madaras, ezek hárman több tarsokkal, ugy mint tizenhat emberrel, felkelnek hogy Világosvárat megvegyék, mintha paraszt emberek voltanak, és ökröket kérnek ki, mely ökrököt az előtt valo napokban éléssel együtt hajtottak volt oda be. Gaspar Janos felmegyen az emelchőhöz ott ülnek volt négy fő török agák ; az többi oda be volt az varba. Gaspar Janosnal volt egy puszka
(puska) feltekerve, hozza tartja az egyik törökhöz, nem sül ki az puszka, szablyával hozzá, ott kettőt levágnak bennek. Berohannak az varba hárman, az töb társai mins elfutottak volt, kiket lesbe hagytak volt ide alá. Igy Gaspar Janosnak az orrát elvágják, es fején nagy sebet ejtenek, de végre kiverik ez hármat az varból és nem vehetik meg az varat. Volt akkor benne Jurali aga kapitány, kit Huzaim Beg után küldöttek volt be oda....... “ 

Itt a szöveg megszakad, egy más kéz vetette tovább papírra... Omittenda (abbahagyták)



0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

“veres kőpőnyegben es jo fegyveressen”

okmany

Rákóczi levele Máramaros vármegyéhez, haditörvények kiadásáról.(Érsejújvár,1704.november 13.)


Pintea betyárcsapata nagy területen mozgott. Nemcsak Máramaros és Bihar megyékben de Közép-Szolnok, Beszterce és Doboka, Ugocsa vármegyékben és Kővár környékén is garázdálkodtak. Ez olvasható ki az erdélyi guberniumnak Rabutin tábornokhoz 1701 május 11-iki dátummal írott leveléből.

Ea ad nos pervenit relatio, quod Predo Pintye cum circiter 200 Assechis ex Prtibus Comitatus Bihar per montes et Sylvas se moveet quo tendat nescitur. Cujus famo intuitu nos de perse¬cutione ipsius ad Comitatus et Discrictus alpibus, et montibus solitis nempe deambulatoriis Vicinos, nempe Crasna Szolnok mediocrem, Szolnok interiorem, Kővár et Bistriciensem, Doboka, Colos et Maramaros strictos ordines dedimus et Satmariensem, ac Ugocsa Comitatus quoquem literis nostris pariter superionde premonuerimus, quod Vestrae Excelentiae dum Significamus, simul eandem requirumus ann respectus competenti, ut diguetur inclitus Militiam sive in quartiriis sive in praesidiis ibi circum constitutam suis ordinibus eo disponere, ut ad talium latronum extirpationem cum nostris officiliabus correspondeant et concurrant.”

Leopold (Lipót) császár már ugyanazon év április 23-án 500 tallért tűzött ki Pintea és emberei fejére.” Ugyanazon Pintye és követői elfogására, akinek valóban van mersze visszaszerezni a nép nyugalmát és békességét, nemcsak leleplezni ezt a Pintyét de természetesen a helyet is ahol feltünik, biztosítottan felajánlunk 500 tallért annak aki átadja a Pintyének mondott személyt, élve vagy holtan, jutalmat kap, a többi, az oláh részeken szokásosakon kívül, éppen a papoknak is hírdetniük kell, hogy ezt a dolgot jutalmazzák.”

A hajtóvadászat folyik, Máramaros vármegye és a gubernium többezer forintot költ hasztalanul Pintea elfogására, mígnem a máramarosi falvak isszák meg a levit a dolognak. Június 27-én kihírdetik, hogy minden falu, melynek területén a hegyi rablók kereskedőket támadnak meg és a falu lakossága nem adja fel a banditákat, 500 forint bírságot köteles fizetni. Pintea-t el se kapta, fel se adta senki. 

Temérdek Ferenc jezsuita 1703 május 30-án újabb támadásokról tudósítja Károlyi Sándort.

„....
Itten Szatthmárt nagy égés vala die 29 May 11 és 12 óra között éjjel, a császár csűrje és vendégfogadó háza, 13 házzal meg égtenek. Komlósi uram itthon nem lévén, hanem a tolvajok után, mindenét elvesztette, és porrá égett valami jószága itt házánál volt.”




pisztoly

XVIII. századi lőfegyver. Brassói Történeti Múzeum

Pintye Vitéz legényi nemcsak raboltak, vásároltak is maguknak fegyvert. A havaselvi vajda, Constantin Brâncoveanu kérésére folytatott nyomozás során (1700 február 21-én és 22-én összesen 81 tanút, 1701 ben pedig 14 tanút hallgattak ki), az oláh kereskedőktől ellopott értékesebb puszkak és kardok után kutatva, a gubernium hivatalnokai megtudták miként osztozkodtak a prédán Pintea emberei. A marosvásárhelyi Sipos János kardot, Varga János nevezetű embere kardot és egy ezüst órát kapott, akárcsak a szegedi Tot György. Todorka Zobul és Ravasz Farkas még külön is vettek maguknak kardot kottyavettyen, de  lefülelésüket követően ezek a szatmárnémeti kapitány tulajdonába kerültek. Erdődszádai Nicoară, báró Haller Sánuel jobbágya és Pintea legénye, egy kínvallatás (mediante tortura) során elmondta, hogy társai a fegyverek több mint felét szatmárnémeti és nagybányai árosoktól vették, Pintea maga a szatmárnémeti váráron 15 forintot adott egy jó, pulháknak nevezett flintáért. (et iam ille ipse Pintye quindecim florenis comparavit sibi sclopetum vulgo pulhak in oppido Szatthmar ). Tatárfalvi Dobos Mihály szerint Pintea és legényei igencsak fényűző lodingot és fegyvert viseltek (szep majcson s boglaros lodingot, veres kőpőnyegben es jo fegyveressen ). Öetvöes Samu nagybányai ötvösmester vallomásában beismerte, hogy övcsatot és puskaporos-szarut készített Pintea számára, aminek aranyozására egy „loding csattot es szoritot Pintyenek, aranyozására adott egy pohar darabot aranyat ki gjőngyel is kővel volt rakva

(Nemzeti Archivum Kolozsmegyei Igazgatósága, Szatmári Prefektüra alap, 765.sz.doboz,fasc.X.- Procesus malefactorum in anno 1701)

 

okirat

Károlyi Sándor, felső-magyarországi főkapitánya magyar nyelvű, eredeti parancslevele a vármegyékhez a fosztogató és rabolt marhával kereskedő katonák ügyében.

Pintearól 1703 augusztus 14-én hallunk ismét. Nagybánya megnyitotta kapuit a kuruc csapatok előtt. Az eseményt a következőképp írja le a korabeli jegyzőkönyv:

A Szigeti (Máramarossziget) kuruc kapitány, Majos János két levélben szólította fel a várost, és szigorú büntetés ígérete alatt: a javak megsemmisítése, az asszonyok és gyermekek meglövése, a város előljároinak a karóbahúzása. Pro primo, hogy megadja a várost, pro secundo, hogy három vagy négy tonna port, száz tallért, mennél több golyóbist, posztót, élelmet és egyebeket küldjenek számára. A város semmi kárt nem szenvedett mert Majos János hadaival más irányba elvonult. De más kurucok, Békessy András, Láncos János, Balika Urszuj két kompániával és azon híres rabló, Hollómezei Pintye úrfival aki Rákóczi Ferenc embere, a Magyar Kapunál (a Mészárosok Tonya mellett) megállva, álhatatosan kérte a város vezetőit, hódoljanak meg a Fejedelemnek. Este lévén, a felek túszokat cseréltek, és a határozást reggelre halasztották, amikor a kurucuk kérését elfogadták, azzal a kikötéssel, hogy delegációt menesztenek Rákóczi Ferenchez, ismerje meg a határozást.
A kurucoknak a városból hét szekér kenyeret, húst és hordócskákban bort küldtek ki a városból.Nem tudni miért a kurucok elhajították a kenyeret és a húst, széttörték a hordócskákat és ádázul a külső várra rontottak és lerombolták azt. Ezek között a kurucok között első volt az akit Pintyének neveznek. Ütötte a kaput, annak ellenére, hogy a várban levő kuruc túszok igen csak protestáltak. Pinytének e támadására, mert társai visszamaradtak, a várban levő kuruc túszok bíztatták a városlakókat, hogy feleljenek a kívülről jövő ismétlődő lövésekre.
A városlakók fegyvert fogtak és lőttek. A harc során Pintyét meglőtték és elesett azon kapu előtt. A testét, mint a gonosztevőkét, szertartás nélkül temették el, a vár kerítése mellett, belülről.
” 

(Nemzeti Archívum Máramaros megyei Igazgatósága, Polgármesteri hivatal alap, Nagybánya, Protocollum V ab anno 1701 uscue 1715 inclusiva, anno 1703)


Pintea halálának körülményeire és idejére más változatot is találunk. A nagybányai regestrumban az 1706-os évnél, Barcsay Mihály nevére szóló utasításban azt olvashatjuk, hogy Pintea-t augusztus 22-én lötte le a város tanácsosa, Décsy István, akit perbe is fogták ezért. A per során felmerült, miszerint a kurucoknak küldött élelem mérgezett volt, és ez váltotta ki a katonák dühét. (Archivum Rákozianum I.22)

karoly

A nagykárolyi Károlyi kastély

Pintea halála után emberei tovább végezték „tevékenységük.” Cserei Mihály Erdély históriájá-ban Fekete Vaszile (1) tetteit említi: ”Gyergyóban penig egy Fekete Vaszily hires oláh tolvaj háromszázadmagával bejöve, mi a commendánssal Csikból éjszaka megindulánk Gyergyóban, ha continuáljuk vala útunkot, éppen ott lepjük vala Alfaluban, de rájok. Fekete Vaszily megtudá, hogy bementünk, ő is általmene az erdőn Görgény felé, ott veré fel a marusvásárhelyi német. Mi éjszaka a nagy hidegben megindulánk, egész éjszaka virratig mind jártunk a gyergyai falukot, sohul egyet sem kaphatánk meg bennek.”

Tolvaj Balika” Aranyosszéken, „tolvaj Kimpian Bukur” (Câmpean ) pedig Háromszéken „keringenek s praedálnak vala, de mindnyájan szerencsétlenül járának


.................................................

1. Eredeti neve Moise volt, mert amikor még a kuruc táborban harcolt, egy Károlyihoz írott kérelmét „Mojsze László alias Vaszil”-ként, majd a számára kiutalt pénz átvételét igazoló elismervényt „Moiszi Vaszil”-ként írta alá





1
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

I. Lipót király hatvan pontból álló hadi artikulusait Palocsay György huszárkapitány fordította magyarra

I. Lipót király hatvan pontból álló hadi cikkelyeit Palocsay György huszárkapitány fordította magyarra. Az őrnagyok, századosok,  zászlótartók és a közkatonák esküformuláit is megírta.

Az zászlótartó előadása és szükséges tudománya.

Ő Felsége, Kegyelmes Császár urunk, és ő Feleginek hadi tanácsa parancsolatjábúl adom Kglmeteknek zászlótartó uraiméknak is az levegő (lebegő?) zászlonkat, illyenformán, vagy okbúl, hogy Kglmetek fogadja és esküszszék, hogy kész leszen Kglmetek ezek az zászlók mellett az életit feltenni úgy, hogy ha jobb kézen, a mely az zászlót tartja Kglmetek, meglövettetnék vagy megsebeséttetnék: azon zászlót Kglmetek bal kézben fogja venni; ha pedig azon is lövés esnék, azon zászlót szájában fogja venni, és tehetsége szerint nem engedi, fogja; hogyha pedig az ellenségtül meggyőzettetnének és ezen zászlókat meg nem tarthatná:abban magát bétakarni, és a mellett utolsó pihenésig életét nem fogja hadni


Keseregve írja Károlyi Sándornak 1708 április 28-án megbízhatatlan seregére panaszkodva:

Adta volna az Isten, az ördögök testestűl-lelkestűl ragadtak volna el inkább akkor, mikor Edélyországba beléptem; én magam sem szántam volna fáradságot ötvened-magammal is portára menni által az Marson, ha láttam volna módját, és lött volna kivel: mert az ollyan nem első dolgom; ha Impériumban bé mertem menni Francziaországba harmincadmagammal ötven mérföldnyire, holott nyertem, rabot hoztam, annálinkább itt, de hogy én ollyanakkal menjek, a kik ott hagyjanak, avagy rossz lovok miatt magára az ellenség földén maradjak, bölcsen megitélheti Exciád”

 

Exercitium Militare.


Lábhoz a’ Fegyvert.
Tegyétek a’ Főldre.
Nyissátok fől az Londingot.
Vegyétek fől a’ fegyvert.
Karotokra az fegyvert.
Legyetek készen.
Tegyétek a Pofátokhoz.
Vegyétek le a’ Pofátukrul.
Huzzátok a’ Sárkányt helyíre.
Ereszétek balra a’ Karabinyt.
Vegyétek ki a’ tőltést.
Porozzátok fel.
Zárjátok be a’ serpenyőt.
Jobra fordicsátok a’ Karabinyt: Tőltést (hiányos) Nyujjatok a’ Veszszőhöz.
Háromszorra huzzátok ki a veszszőt.
Rőviden a’ Mellyedhez. Tegyétek a Csévében.
Adgyatok a tőltésnek három ütést.
Háromszorra huzzátok ki az Veszszőtt.
Rőviden az melledhez tegyétek az előbbeni helyére.
Fől a fegyvert: állyatok az előbbeni helyre.
Fél jobra
Balra.
Egészlen Jobra.
Egészlen viszsza balra.
Egészlen balra.
Egészlen viszsza Jobra.
Temetésre fordicsátok a’ fegyvert.
Karotokra az fegyvert.
Eső ellen főddgyétek bé a’ fegyvert.
Karotokra az Fegyvert.
Lábhoz a’ fegyvert.
Térdepőllyetek le.
Kellyetek fől.
Karotokra az fegyvert.
Első klid egészben jobra. Márs.
Tegyétek bal lábhoz a’ fegyvert: Ereszszétek bal karotokra a’ fegyvert.
Vegyétek elől az Farmatringot. A’ Fegyvert kezében.
Vessétek vállotokra az farmatringot.
Tegyétek el a’ farmatringot. Azonnal job lábhoz a’ fegyvert.
Karotokra az fegyvert.
Az első klid egészlen balra.
Két klidbűl formállyatok hármat. Czuggal fél jobra, fél balra vagy Contra mars.
Jobrul, balrul sasérozzatok.
Három klidbűl formállyatok kettőt. Jobrul, balrul.
Hátulso klid előre, r... (hiányos) Márs.
Hátulso klid légyen készen (hiányos) Tüzet.
Az első klid légyen készen - Tüzet egészen.
Plátony szerint Tüzet. Karabinnyal és Pisztollal.
Aufmasérozzatok.
Abmasérozzatok Czugreisz.
Balrul, vagy jobrul Contramasérozzatok.
Czuggal aráncsérozzatok.
Czuggal retirállyatok.
Jobrul, balrul formállyatok Flankot Mars.
Formállyatok Svadronyok Carét.
Hátulso klidek Legyenek készen.
Helyben svingollyatok, és formállyatok két Treffet, Svingollyatok Jobra vagy balra Mars.
Két Trefbűl formállyatok négyet. Mars. Svingollyatok.
Négy Trefbűl formállyatok kettőt, Mars. Svingollyatok.
Két Trefbűl formállyatok edgyet Mars. Svingollyatok.

[Közölte Thaly Kálmán 1873-ban]

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

a cigányok fővajdája

Jacques Callot (1592 – 1635): Cigánytábor

(II Rákóczi Ferenc fejedelem udvari cancelláriájának 1703-1706-dik évi jegyzőkönyvében levő egykorú másolat- közölte Thaly Kálmán 1880-ban.)

II. Rakóczi Ferenc pátense

Midőn a Czigány Nemzet, mely eleitül fogva a Nemes Országban Nemzetünk szárnya alatt, természet szerint gyakorlani szokott életének modalitásit continuálta, mind az Haza értetlen, törvéntelen lakositul, mind pedig hadainktul ottan-ottan igazságtalanul s törvénytelenül impetáltatván nem lévén oly bizonyos tiszti, melyhez való regressusával maga dolgainak orvoslását secundálhatná - szabadosan kiki hurczolná, injuriálná s károsítaná, mind penig maga mind egy, mind más helytelen oppressióban manutentióját consequálhatná sőt maga is természeti inclinatiója szerint alattomban gyakorlani szokott csalárdságival mindeneket elkövetne; akartunk azért az eddig a Nemes Országban practicált jó rend és szokás szerint minden rendrűl irántok kegyelmesen disponálnunk Mely végre is rendeltük és praeficiáltuk a Dunán-innen levő egész Czigány Nemzetnek Fő-Vajdájának (fennhagyván mindazonáltal akármely földesúrnak is maga czigányi iránt való jussát), Nemzetes Vitézlő Ilosvai Ábrahám Palotás-Kapitány hívünket; aminthogy parancsoljuk is serio minden hűségünk alatt lévő vármegye-, város-, s falubeli akármely névvel nevezendő híveinknek, úgy hadi-tiszteinknek s hadainknak is: ismérvén ez pátens-levelünkben deciaráit hívünket a Dunán-innen lévő Czigányságnak Vajdájának lenni, - senki is kemény animadversiónk alatt, említett hívünk parancsolatja s akaratja ellen a megnevezett Czigányságot háborgatni s annyival is inkább károsítani ne merészelje; hanem ha kirül mi panaszsza, kára, vagy egyéb injuriája lehetne: megnevezett Vajdájukhoz recurrálván kinek-kinek tartozik irántok igazságot szolgáltatni, véllek eleget tétetni. Nemkülönben parancsoljuk az egész Dunán-innen való Czigányságnak: (ha mit) Ország szolgalatjára tartozó dolgokban mint Fő-Vajdájok fog parancsolni, - tartozó engedelmességgel függeni, mindenekben parancsolatihoz magokat alkalmaztatni, a szerint is azt véghez vinni el ne múlassák. Külömben adunk, engedünk említett hívünknek oly hatalmat, hogy a kik vagy engedetlenek, vagy engedetlenségekért, vagy egyéb természeti csalárdságok szerint elkövetni szokott rósz cselekedetekért vétkeseknek találtatnak, szabadossan megfogattathassa és érdemes büntetésekkel is megbüntettethesse. - Költ Tokaj alatt lévő táborunkban, die 1. Januarii Anno 1704.”

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

“…megakadt a figyelme a benyíló ajtajára szegezett piktúrán, Pintye Gregor képmásán.”
(Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony)



A dolhai csata. Károlyi Sándor sajátkezű rajza.

Rákóczi a dolhai vereség hírére “…átléptem Magyarország határát, mint Caesar a Rubicont, hogy ne legyek a lengyelek terhére.” (Emlékiratok)

Az első csatlakozók a tiszaháti (Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa megyék) bujdosók voltak. 1703 május elején Rákóczi halgatólagosan elismerte őket hadinépének.

” Vezérök Esze Tamás tarpai jobbágyom volt (1), a gonosz Kis Alberttel, a bűnei miatt üldözött tolvajjal.(2) A többiek közül, kik ezen csőcseléket vezénylették. Csak Móriczot és Horváthot lehetett katonának tartani; az első közkatona volt hajdan a munkácsi várban, a másik őrmesterként szolgált a németeknél. A többi a nép aljából való lévén, rablás között megtanulá a háború elemeit.(...) Ezen csőcselék nem akart parancsa alatt állni, azon természetes gyűlölség miatt, mely a magyar nemesség és nép között létezik.

PRO LIBERTATE. Aranyozott réz szállal hímezve. (Kolozsvári Múzeum)

Rákóczi nem parasztfelkelők vezére akart lenni, de a ” rebelláltak” maguk választotta tisztjeit leváltani nem lehetett, a kezük alatt szolgáló hadak feloszlottak volna. Nagy kihívás volt a korai kuruc mozgalom szervezőinek és a magukat vitézeknek gondoló garázda katonák fékentartása. ”Ki kellett tűzni a zászlókat, azért, hogy a nemzet megtudja: nem rablás szándékából, hanem parancsomra fogtak fegyvert.” Rákóczi a mozgalom kiszélesítésére, a nemesség és az arisztokrácia megnyerésére törekedett, azonban a felkelők körében meglevő „senkitűl nem függés és szófogadatlanság” (Rákóczi Sennyey Istvánnak szóló levele) bizalmatlanná tette a nemeseket.

11.Augusti. Rosz hírem érkezvén Kolozsvárrúl, hogy az Rákóczi uram kruczai már a Meszesen belől nyargalódznának...igen nagy lárma lött kün az falukon, valami szilágyi és zilahi kruczok nyargalódzván Válaszúton, mely miatt az faluk és az mezőség többire mind elfutott és még Fejérvárig is lehatolt volt ez az nagy lárma.
21.Augusti verték fel Somlyót és égeték meg nagyobb részét (...); templomunkat felverték, az communióhoz való edényeket elhozták, scholamesterünket levágták ”
(Vass Lászó naplója)

Jobbágyokon kívül, elszegényedett szabad székelyek, külvárosok népe, különböző vallású és nyelvű fegyverviselők, vasűvesek, iskolamesterek, gazdatisztek csoportja csatlakozik Rákóczihoz. Máramarosban a vallási unió ellen fellázadt románok (3) a hegyi rabló Grigore Pintea vezetésével léptek be a kuruc seregbe. Pintea hada nem lehetett egyébb egy nyugtalanításra, apró portyázásra (és rablásra) alkalmas csoportnál.

Az való, kegyelmes uram, hogy ezzel a haddal az tábor körül mi bizony ellenséget nem verünk; csak megrivalkodik s rajta: la padura! [la pădure - erdőre]” (Bercsényi levele a fejedelemhez)

Ezek a „kővári kutya tolvaj oláhok” (Cserei Mihály), Pintea és Balica voltak az erdélyi kuruc háború első portyázó kapitányai.

Nem tudni mikor kezdte meg Pintea a betyárkodást, 1698 július 21-én a felsőbányai bíró a nagybányaiakhoz írott levelében már rablásokról olvashatunk: ”Most érkezett sietve Máramarosból a praetor levelével Jónás esküdt, aki tudtunkra adta, hogy a rablók megtámadták a rónaszéki kastélyt, ahol lefejeztek 250 embert, 150 lovat megrakodtak javakkal és kincsekkel, eljutottak a máramarosi hegyaljára, átkeltek és most a budfalvai hegyekben vannak. A máramarosiak a nyomukban vannak ...” Ám egy Timoftei nevű egyén feltartóztatta a máramarosiakat, így a rablók egérutat nyertek. Ezért a tettéért augusztus 6-án Máramaros vármegye 200 forint pénzbírságot szabott ki rá. ( Máramarosmegyei Nemzeti Archivum. Nagybánya, fasc.1 no.24)

1699 július 10-én reggel Bükkös egyik házában tartottak „megbeszélést” a rablók, amikor a vármegye fegyveresei rajtuk ütöttek. A rablók gyalogosak voltak, csupán hat lovasuk volt. Ezek közül négynek a nevét az iratok megőrizték. Itt említenek egy Pintea nevű zsiványkapitányt (és Vasco nevezetű szolgáját, aki Pintea köpenyére és lovára felügyelt), valamint Ravasz Farkast, láposi Simont, és a szegedi Tot Györgyöt. A rablókat Máté deák, a fiskálisok felügyelőjének az öccse értesítette a havasalföldi kereskedők konvojáról, amit azok Tőkésbánya és Tágfalva között kiraboltak. (Nemzeti Archivum Kolozsmegyei igazgatósága, f.Prefectura, Szatmármegye,fasc.X, Korda alap.11,no.LVIII)

Az ügyből „nemzetközi” bonyodalom származott. Constantin Brâncoveanu Szebenbe küldte Corbea Dávid nevű csauszát (katonai futár), megtorlást kérve. Bánffi György gubernátor és a kincstartó Apor István drasztikus intézkedéseket foganasít. Kivizsgálások és perek kezdődnek Szatmárnémetiben és Nagybányán, 95 ember hallgatnak ki, nyolcat kivégeznek.

1700 ianuár 2-án (Hollómezei) Pintea is kézre kerül. Békés vármegye főispánja Löwenburg János Szatmárnémeti várába záratja, de mivel esküvel fogadta, hogy a rablott javakat visszaszolgáltatja, februárban kiengedte. (Pintea orgazdáit is ismerjük. Debrecenben egy Szabó nevű ember, Negreşti-ben pedig a pópa segítette)

Pintea tovább folytatta a rablásokat. Csapata nagy területen mozgott. 1701 májusában a gubernium írja Rabutin tábornokhoz „Ea ad nos pervenit relatio, quod Predo Pintye cum circiter 200 Assechis ex Prtibus Comitatus Bihar per montes et Sylvas se movet quo tendat nescitur.” Majus 8-án Szávai Mihály Zaránd vármegye ispánját és a borosjenői vár hadnagyát kérik fogná el Pintea-t. 

Ám „Pintye Vitéz” emberei szabadon portyáznak tovább. Május 15-én embereivel (egy Szuhai nevű nemes is volt köztük) kirabolják a Bikszádi kolostort és megölik Ézsaiás vicariust. A fennmaradt dokumentumok szerint hat pisztolyt raboltak, és fel is gyújtották a kolostort. (Inquisitiones Examine item es Fassiones ut et Sententia Praedonum Famoso Pintye..)

1703 június 5-én, Nordermann diószegi praefectus számol be Károlyi Sandornak újabb támadásokról.

„...50 lovas katonákat, és rendeltenek 40 lovas szekereket öt öt jó fegyveres puskás emberekkel, kik minden órán felkészülvén, az hol valami afféle rossz híreket hallhatnak, affelé fordítják a vármegyében magokat.....Derecskére beütöttek volt, debreczeni nótárius Pósalaki János uramat megfosztották és kemínyen megverték; Havasalfölde felől göbölyt hajtó személyeket is találtak Vámos-Pércs táján, kik közül kettőt megöltenek, lovaikat elvivén,....már nem tudhatjuk által mehetének-é a Tiszán vagy csak a ligetben vannak.....
Diószeg die 5-ta Junii 1703
Alexader Sebastianus Norderman
Praefectus Diosegiensis m.pr.


Igy érkezett el az 1703. év júliusa, amikor Pintea csatlakozott Rákóczi seregéhez.

Egy oláh származású Pintye nevű zsivány, ki a Meszes-hegyekben tartózkodott, hogy hozzám való hűségét megmutassa, Nagy Bánya városa alá szállott, (...) Nevemben vagy erővel elfoglalni, vagy pártomra téríteni akará a várost. A lakosság meghódolván beereszté a városba, mely tornyokkal erősített fallal van körülvéve. Minthogy pedig Pintye és emberei rabolni kezdettek, a lakosok családaik és vagyonuk védelmére összesereglettek és Pintyét társaival együtt megölték” (Rákóczi: Emlékiratok)

............................

1. 1697-ben Károlyi Sándor szatmári főispán elfogatta „szervezkedés” vádjával. A fejedelem 1703. november 20-án felszabadította, 1704 február 18-án kiadott pátensében, melyben a tarpai lakosokat a város bírája és tanácsa iránti engedelmességre inti, „Méltóságos Fölső Vadászi Rákóczy Ferencz Fejedelem ő Nagysága első gyalog ezeres kapitánnya”-nak nevezi. Nincs közvetlen adat arról, hogy Rákóczi már 1703 májusában kinevezte volna első ezredesének, ám Esze Tamás 1703-ban supremus et primarius pedestris ordinis capitaneus-nak nevezi magát.

2.1703-ban Kis Albertet a fejedelem 1704-ben kivégezteti. Rákóczi levele Buday István generálishoz.

“Ex Castris ad Agriam,15-a Martij
Mivel Kis Albertnek gyilkossága, paráznasága és edictumunk ellen tött sok cselekedeti nyilván constálnak előttünk, és hogy a szakmári sáncznak elosztására, oly nagy kárvallásokra ő adott volna okot, mind maga s mind keze alatt lévő gyalogságnak megszaladásával nagy zürzavart causálván több hadainknak, ez is megvilágosodott előttünk. Azért Kegyelmednek serio parancsoljuk, hogy említett Kis Albertet, valaholott kapattathatja, mindjárt fogassa meg, és megfogatván, minden halogatás és késedelem nélkül mindjárt lövöldöztesse meg, nem lévén iránta hozzánk tovább semmi recursussa (fellebbezése) Kegyelmednek. A mely gyalogság pedég keze alatt vagyon, resignálja Kegyelmed Móricz Istvánnak. Secus non facturus.



3. Oklevelesen tudjuk, hogy 1702-ben az Érmelléki vámos-lázi Péter pópa esperessége alatt 12 eklézsiából 10-et a jezsuiták, részint fenyegetéssel, megnyertek az uniónak. A Rákóczihoz pártolt Károlyi Sándor hadtestében szolgálta végig a szabadságharcot ( a hol oláhnak, hol rácnak nevezett) Drăgulea kapitány.





0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Az emlékművön Mars Ultornak szentelt felirat volt

Az Adamclisi-i diadalemlék felújítás előtt, 1896-ban.


Az Angyalvárra emlékeztető építmény párkányzatán és a párkány alatti részen harci jelenetek és barbár foglyokat ábrázoló alakcsoportok láthatók. Az emlékművön Mars Ultornak szentelt felirat volt.

MA[rti] VLTORI
IMP [cae] SAR DIVI
NERVA[e] [filius] NERVA
[tr]AIANV[s][aug.germ]
[dac]ICVS….

A felirat alapján valóban Traianusnak tulajdoníthatnánk a tropaeumot, ám reliefjei alaposan ellentmondanak ennek. Nem arról van szó, hogy a metopék művészi értéke meg se közelíti a Traianus oszlopán látható domborképekét, az itt ábrázolt személyek ruházata, viselete, fegyverzete ellentmond a Columnán láthatóknak, mintha csak más időkről árulkodna.

 

Az eredeti metopék a múzeumban

Az Adamclisi-i gyalogos római katonák pikkelyes páncélt viselnek…..

Traianus oszlopán tunikát és lemezes páncélt látunk, pikkelyest a szarmata lovasokon.

Ugyancsak Traianus előtti időkről árulkodik a támadó katonák által viselt kar- és lábpáncél. A barbárokat mindig meztelen felsőtesttel és hosszú, bő nadrággal, hosszú (fonott?) szakállal ábrázolják, hajukat jobb halántékuk felett csomóra kötve viselik. Ezért több kutató germánoknak vélte őket. A germánokat Traianus oszlopán mint szövetségeseket, a dákok ellenségeit ábrázolják, rövid nyírott szakállal és síma hajjal.

A dákok a Columnán hosszú, ám szűk nadrágot, felső ruházatot és síma hajat vagy sapkát viselnek.

Ha voltak harcok rómaiak és dákok között Dobrodzsában, akár az első akár a második római támadás idején, akkor ezek a harcok téli hónapokban lehettek (a feljegyzések alapján Traianus télre visszahúzódott a hegyekben levő dák területekről). Ám a matapékon csak kilevelezett tölgyfákat látunk.

Kik és mikor harcolhattak itt?

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ilyen lehetett az Adamclisi-i temetkezési oltár (George Niemann)

Az oltár főtáblájáról a császár neve hiányzik, nem maradt fenn. Tocilescu egészítette ki Traianus nevével és a BELLO DAC[ico] szavakkal. Rögtön a következő legnagyobb rangjelzés, az elesett praetorianusok neve előtt, elütő nagyságú betűkkel vésve, a pompeji tiszté. Ha a szövegben fennmaradt PRA betűket praefectus-ra egészítjük ki, a gárda parancsnokra (praefectus praetori) gondolhatunk. Lévén a római hadsereg legmagasabb rangú tisztje, közvetlenül a császár neve után csak az övé állhatott. Abban az esetben ha praefectus castrorum -ra egészítjuk ki, nem valószínű, hogy a csatatéren volt. Mint a tartalék vezére és a tábor térparancsnoka a praefectus castrorum ritkán vett részt csatában. Még kevésbé lehetett segédcsapatok tisztje (praefectus cohortis vagy praefectus alae) mert akkor az illető segédcsapat elesett katonáinak a nevét felsoroló oszlopnál szerepelt volna a neve.

A császárság kezdetén a gárda parancsnok Itálián kívül csak akkor ment csatába, ha abban maga a császár vagy a gárda is részt vett. A sok elesett praetorianus nevét olvasva csaknem bizonyos, hogy a pompeji tiszt  praefectus praetori volt.

Traianus sestertiusa

Traianus dák háborúiban csak Claudius Livianus gárda parancsnok vett részt (Dio Cassius LXVIII 9.2), de ő túlélte a harcokat. Traianus nevét abban az esetben is kiiktatám, ha csak egy olyan feltételezésről is volna szó, miszerint a diadalmas császár a dák háborúk sikeres befejezése után, a Domitianus idején hősi halált haltak emlékére emeltette az oltárt. Róma Domitianusnak a dákokkal kötött békéjét szégyenletesnek, csaknem kapitulációnak értékelte. Az ellenség kezére jutott hadi zászlókat és légió-jelvényeket csak 102-ben szerezték vissza a rómaiak. (Dio Cassius LXVIII 9.3)

Katonai diploma (diploma militaris)
A Cohors I Brittonum milliaria Ulpia, Decimus Terentius Scaurianus vezetése alatt tartózkodott Daciaban. Leszerelt katonái 106 augusztus 11-én megkapták a római polgárjogot. (Bukaresti Történeti Múzeum)

Traianus saját győzelmeinek állított emlékeket. Oltárt emeltetett Tapae-nál (Dio Cassius LXVIII.8), colonia-kat és Dobrodzsában egy vicus-t alapít (csakúgy mint Ratiariát, Nicopolist, Traianopolist, és Augusta Traianát a Balkánon), mintegy megpecsételve ezzel háborúinak sikeres befejezését. Míg a Tapae-i oltár, a császár rendeletére Decimus Terentius Scaurianus által alapított Colonia Ulpia Traiana (Sarmisegetuza), vagy a nemrégiben a Vaskapu-hágó mellett feltárt település (a mai Zăvoinál) Traianus felvonulási területén található, a neki tulajdonított Adamclisi-i diadalemlék ettől nagyon távol esik.

Tropaeum városerőd.Légi felvétel.1973

A város területéről előkerült legkorábbi szövegtöredéken, Traianus tiszteletére szánt szobor feliratán (112-115 között) a lakosok mint Traianenses Tropaeenses örökítik meg magukat. A város ekkor már a császári provinciahoz tarozhatott (megjelenik rajta a legatus Augusti pro praetore, a császári helytartói cím).

(CIL III 12470)

Az Adamclisiben talált feliratokon a markomann haborúkig nem esik szó sem légiókról sem katonai beavatkozásról. Egy 140-ből fennmaradt felajánlási emlékmű (CIL III 14214,1), melyet T.Vitrasius Polionius legatus Augusti pro praetore Alsó Moesia kormányzója és M.Stabius Colonus tribunus militum emeltetett, csupán a kormányzó tropaeumi jelenlétét jelzi egy, az isteneknek és a császár egészségéért bemutatott áldozat alkalmával. A város nem volt katonai táborhely, a barbárok mindig váratlanul támadták meg, ahogy ezt L. Fufidius Lucianus sírkövén olvashatjuk. A sírfeliratokból is csak veteránokról értesülünk. A Cohors I Lusitanorum, a Legio XIII. Gemina, vagy a Legio IX Claudia veteránjai már Traianus idején letelepedtek itt. Virágzó város lehetett, ám Ulpia Traiana-val ellentétben sokáig nem rendelkezhetett római joggal (ius latii). Még nem került elő olyan lelet ami Tropaeum-ot a III.század előtt colonia-nak vagy municipium-nak nevezné, esetleg mint sorozási helyet jelölné meg (sorozás csak római joggal rendelkező városokban történt),


Daizus Comosius (akit 50 éves korában öltek meg a kosztobókok) és két fia nem voltak római polgárok (talán géták vagy trákok voltak), nevük mellől hiányzik a tria nomina.(Daizi Comozoi vixit an L interfectus a Castabocis Iustus et Val patri BM posuerunt)

Ha valóban Traianus fényes hadisikerét hírdeti az Adamclisi-i diadaljel, talán Tropaeum magasabb városi rangot kapott volna még a császár idején. Azt sem tudni pontosan, hogy nevét a már korábban, a közelben felépített emlékműnek köszönheti-e vagy másra vezethető vissza, mert a város keleti kapuját is díszítette (Constantin és Licinius idejéig) egy kissebb méretű tropaeum.

Valamikor a város keleti kapuját díszítő diadaljel.

A töredékes forrásokból, no meg Dio Cassius eléggé zavaros leírásából nem derül ki egyértelműen, hogy sor került-e  rómaiak és  dákok között Dobrodzsában is egy fontosabb összecsapásra. Napjainkban a történészek nem forrásokban leírt hadjárathoz rendelik az Adamclisi-i tropaeumot, de pont fordítva: az emlékműhöz kapcsolnak egy feltételezett, Traianus idején itt lezajlott csatát.


0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Traianus által a mai Adamclisi (Adam Kilisse) területén alapított Tropaeum egyszerű civil települes lehetett, a közelében található diadalemléket pedig egy korábbi római győzelem emlékére emelhették és egy új határvidéket is jelölhetett.

A Tropaeum Traiani-nek nevezett győzelmi emlékmű (1977-ben építették újjá)

A tropaeum-állítás ókori szokás volt. A rómaiknál már a köztársaság korában találkozunk vele, és megőrződött a császárkorban is. (Talán a germánoktól ellesett antefixa ora truncis arborum mintájára) Eredetileg diadaljel, a kivívott győzelem színterén felállított oszlop volt, amire a legyőzöttektől zsákmányolt fegyvereket függesztették. Ábrázolásuk gyakran pénzérméken is megjelenik.

A Traianus oszlopán megjelenített tropaeum.

Idővel monumentális építménnyé lett, és ennek csúcsára helyezték a fegyverekkel teleaggatott oszlop kőből faragott szoborképét (tropaeum). Ilyet állított Pompeius a pireneusi hágón (Tropaeum Pompei), vagy Augustus Nizza mellett (Tropaeum Augusti), és egy ilyen emlékművet láthatunk Dobrodzsában is, az Adamclisi-i római kori ványroserődtől nem messze.

Az észak-déli (Marcinopolis-Noviodunum) és a kelet-nyugati (Tomis-Callatis-Durostorum) utak metszéspontjában felépült Tropaeum városerődöt Traianus alapította, de arra nincs bizonyíték, hogy az ettől két kilométerre található diadalemlék a császárnak a dák háborúkban elért győzelmét hírdetné.

A Mars Ultor-nak szentelt győzelmi emlékmű magas, kör alakú építmény volt. Oromzatán és oldalain metopék (négyzetes, domborművekkel díszített mezők) sorakoztak, és a tetején állot a tulajdonképpeni tropaeum.

Az Adamclisi-i tropaeum

Az első Adamclisi-i ásatásokat Grigore Tocilescu (és Fenichel Sámuel) végezte 1882 és 1890 között. A diadalemlék háromszöget zár be két másik római kori emlékkel. Egy temetkezési oltárral és egy dombsírral, melyben hamvasztásos temetkezés nyomai voltak. Arra nézve, hogy kiknek az emlékére emelték öket, csak feltételezések léteznek.

A fennmaradt töredékes felirat szerint az oltárt [in honorem et in] MEMORIAM FORTIS [simorum virorum qui] PUGNANTES PRO R [epublica?] MORTE OCCU [buerunt]- a legbátrabb, a köztársaságért (?) csatát vivó és holtan maradt férfiúk tiszteletére és emlékére emelték. Sajnos állításának ideje a szövegből nem kivehető. A felsorolt elesettek praetorianusok, legionáriusok, polgárok, segédcsapatok katonái voltak. Egyedül a Cohors II Batavorum- COH II BAT- neve olvasható ki meggőzően. A Cohors II Batavorum viszont csak Traianus előtt harcolhatott ezen a vidéken.

Valamivel kissebb betűkkel vésve, a szöveg megemlít még egy névtelen, Pompejből származó tisztet. (COL POMP DOMICIL NEAPOL ITALIAE PRA) A tiszt a Vezúv kitörése után telepedhetett le Nápolyban, mert itt lakóhelyét (domicilium) és nem lakhelyét (domus) említik. Ezek szerint ezt az oltárt nagy valószínűséggel Domitianus idején vívott harcok (85-87) emlékére állították. Ha figyelembe vesszük az oltár oldalain levő feliratok terjedelmét (csaknem 240 m2) és a sorok magasságát (5,5 cm) hozzávetőlegesen 3800 elesett neve szerepelhetett a feliraton. Ez nagyon nagy veszteség ha tudjuk, hogy ebben az időben egy légió általában öt-hat ezer emberből állt. Talán Varus katasztrófájához vagy a Legio XXI Rapax elvesztéséhez mérhetjük.

Domitianus idején Cornelius Fuscus praefectus praetorio vesztett sereget és esett el a dák háborúban. Ezért több történész megpróbálta az oltárt az ő nevéhez kötni. A Tacitus nyomán írt Orosius passzus (VII,10,4.) két ütközetet és rettentő veszteséget sejtet. Ezt követően Domitianus Moesiaba jött, de Fuscusnak csak a Duna jobb partján emelhetett emléket vagy jelképes sírt, a bal partot nem birtokolta. (Martialis, VI, 76, 1-6) 

Oppius Sabinus legátusra is gondolhatunk, aki az I Italica légió és a V Macedonica légió csapatrészével Novae (Svishtov, Bulgária) mellett 85-ben megütközött a Ripae Danuvii-t megtámadó dákokkal, de embereivel együtt felkoncolták (Suetonius : Vita Domitiani 6. és Eutropius 7, 23.) Tordán találtak is egy Neptunusznak szentelt oltár feliratot mely szerint a I Italica és a V Macedonica legió csapatrészei (vexillatio) egy centurion vezetése alatt Tropaeumban tevékenykedtek (Tropaei agens), viszont ez egy sokkal későbbi időre vonatkozhat, miután az I Italica és V Macedonica légiót Tordára irányították. Dobrodzsa a Durostorumban állomásozó XI Claudia légió akció-területéhez tartozott, de elképzelhető, hogy a csapatrészek az itt megjelenő kosztobókok ellen harcoltak a markomann háborúk idején. 



 

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A Porta Lippát és Borosjenőt követelte Bethlen Gábor fejedelemségének megerősítése fejében.

 

Lippa vára és városa. 1697-ben készítette Marsigli tábornok mérnöki kara. A várat a karlóczai békekötés határozata értelmében lerombolták.

A tizenöt éves háborúban erdélyi kézre került Lippa és Borosjenő várának feladása megszakította annak a várrendszernek a folyamatosságát amely addig a Belgrád, Temesvár, Lippa, Jenő és Gyula vonalon a törököknek felvonulási területet biztosított a magyar királyság ellen és a hódoltság keleti határát is kijelölte. A két vár visszaadására már több erdélyi fejedelem ígéretet tett a töröknek, ám 1616 tavaszán még mindig az erdélyiek kezén voltak. Ez rontotta Bethlen Gábor hitelét a Fényes Porta előtt (a törökök egyik feltétele volt fejedelemségének megerősítése fejében), és nem kockáztatott. Mindenáron vissza kellett adnia legalább Lippát a temesvári basának.

“..ha módom volna megtartásában, minden úton azt követném, de nekem módon annak se tartásában, se halasztásában nincsen, mert ha lelkemet kiokádnám a török előtt, akkor se engedné..

1614-szeptemberében Lippának csak az alsó része, a város volt Bethlen kezén, a várban levő őrség nem függött tőle és megtagadta a kivonulást, Homonnai Györgytől várva segítséget (állítólag Khlesl bíbornok, a császár minisztere, Homonnai útján megvesztegette a vár őrségét, hogy fegyveres ellenállással hiusítsák meg az átadást). Bethlen októberben kilenc ágyút hozatott Váradról Lippa alá. A várat az őrség feladta.

(A gyulafehérvári káptalan aktáiban jelenik meg a következő bejegyzés:
Anno 1614 die 16 Oct.illrmi dni principis G.Bethlen nígy falkonyokot.17. ejusdem mensis két jó falkonyokat vonsznak ki Lippát hogy meglőjjük, és az Maroson által vonszák Váradgya felé. 23 Oct. esmét három falkonyokot visznek urunk után. 29 Oct. bemegyen Lippába urunk, egy ember halála nélkül, megadván.” )

A rácok az alsó városba be is bocsátották a török sereget, de megérkezett Ibrahim csausz a fermánnal mely szerint Konstantinápolyban nagyvezír cserére került sor és a vár átadását elhalasztották (emlékiratában Toldalagi Mihály saját magát nevezi meg értelmi szerzőként) míg a fejedelem megkötii a békét II. Mátyással.

Bethlen Váradon várta az alkudozást, a császár és Bécs nem tartotta se kedvezőnek se valószínűnek, hogy kiegyezés jöjjön létre a fejedelemmel, és titokban Bethlen megtámadását vagy önként való lemondását szerette volna elérni. II.Mátyásnak meg kellett egyeznie a törökkel, de ennek egy útja volt, előbb tárgyalnia kellett Bethlennel. A bécsi központi szervek irányítása alatt működő consilium hungaricum 1615 január 28-án a tárgyalások folytatása mellett döntött, mivel a császár Linzben kötelezettséget vállalt erre nézve, és a kormány Galgócot jelölte ki az alkudozások helyéül (Nagyszombatban a töröknek sok kémje volt). Mátyás csak szóbeli tárgyalásokat engedélyezett. ő

Az traktátust penig az mi illeti, bizonyosan írhatom Nagyságodnak, hogy mivel ű felsége parancsolatja ez volt. hogy semmit ad papirum ne írjunk, hanem csak verbaliter tractáltassék a dolog.” (Czobor Mihály levele Bécsből apósához Thurzó Györgyhöz, 1615 május 16.)

Végül a kiegyezés létrejött. A király elismerte Erdély fejedelemválasztó jogát, Bethlen pedig Erdélynek a magyar koronához való tartozását. (A szerződés titkos pontja volt miszerint Erdély különállása addig tart, amíg Buda s Eger török kézen van). Az erdélyi követek Nagyszombaton várakoztak míg Mátyás a szerződést május 15-én ratifikálta, és ezzel a Porta és Bécs közötti feszült viszonyt kissé enyhítette. A békeokmányt Sarmasági Zsigmond postán hozta magával Gyulafehérvárra és Bethlen azonnal érvényesítette. Másnap ugyancsak postán küldi vissza Nagyszombatba.

Kegyelmes uram, ezt akarám Ngodnak értésére adnom: ezen órában érkezék Erdélyből Sarmasági uram postája; kevés ideig nálam mulatván, az mint értem ő kegyelmétűl, Szombatba lőtt végzéseket minden résziben confirmálta az vajda és Erdélyország. Egyébb híreket nem beszél hanem minden rendek szép békességbe vadnak és hasónlóképen örülnek az jó békességnek” (Abafy Miklós tokaji kapitány levele a nádorhoz,1615 május 25.)

Bethlen dísznyerge.Vörös bársony és hímzett bőr (török műhely) Kolozsvári múzeum.

Bethlen továbbra is fenyegetett helyzetben volt. Mátyás és Khlesl nem nyugodtak bele Bethlen fejedelemségébe, keresztül szerették volna vinni a megbuktatását. Lippa áttadásának elhúzódása miatt Ali budai basa is mindent megtett, hogy a fejedelmet megbuktassa, több trónkövetelőt biztatott, a portánál ügyének felkarolásán pedig Skender (a volt szerdár) szorgoskodott. 1616 február végén hazaérkezett Bethlen konstantinápolyi követe Toldalagi Mihály a bizonysággal: Lippát át kell adni.

„...Az mint Szkender pasa oltalmunkra rendeltetett százezer emberrel, bizony ellenségünk leszen mondjárást, ha Lippa meg nem leszen

A fejedelem március 28-ról április 17-re egyetemes országgyűlést hírdetett. Legfőbb tárgya Lippa átadása volt, és ezt tudatni kellett a prágai kormánnyal.Követet küldtek Keresztesi Pál lippai kapitányhoz, hogy azonnal ürítse ki a várat, a városi népet pedig szállítsa Marosillyére és Lugosra. A fejedelem egyetemes hadfölkelést rendelt el (kivédeni Homonnai pártfeleit és egy Magyarország felöli támadást), Lippa átadására kinevezett polgári biztos Balassi Mihály, a mellé kinevezett katonai biztos Erős Benedek gyalog hadhagy volt. Két gyalog századdal indultak Lippára. Bethlen Déván várta az eseményeket. Az várőrség nagyobb részét a nemesség képezte aki az átadással elvesztette volna tényleges birtokát, s habár Bethlen ígéretett tett kárpótlásukra, hallani sem akartak a vár átadásáról. A katonai bioztos is átpártolt, a fejedelem híveit kizárták a városból és követséget küldtek a nádorhoz. Segítséget kértek a vár megtartásához.

„..Lippát mikor a fejedelem meg akarta volna adatni, az aradi és lippai rácok holmi csavargó hajdúkkal egyben esküdvén, az erdélyi vajda népét mind kihánták Lippából és magoknak elfoglalták..”

Bethlen azonnal „táborba szállott”, Lippa alá ment, lőport és „osztromszereket” hozatott.

Kegyelmed az 50 mázsa port éjjel, nappal siettesse utánam hozni, hogy abból fogyatkozásunk ne legyen Lippa alatt. Én azt remélettem eddig is el érkeznek véle.Az budai basának ez órában hozák igen hosszú levelét, felette szép levelet iratott és igen ajánlja magát mindenre.Az temesvári pasa kiszállott, és a tábora gyülekezik igen.Szkender pasa Szerémben érkezett az egész bosnyaországi haddal.
...........................................................................................................
Kegyelmed azon ne csodálkozzék, hogy én ötven mázsa port kéretten Váradból, mert ötven ezer mázsa pornál is nagyobb kárt fogunk vallani, ha Lippát meg nem vehetjük.
....................................................................................................
,....sőt szidalmaznak, mi is neki keseredvén pénteken reggel, az városát lőtetni kezdtük és 9 óráig lőtetvén, azonban a várasból kiütvén harcolni kezdének, én is az magam gyalogit nekik indiitván, magam is köztük lévén szép harczczal az kőfal alá menénk az fokokról az benne valókat levervén meghágák, és az várkapuig hátokon mennének be, azokat levágák bennek....
”–írja Rhédei Ferencnek.

Lippát és vidékét (Solymos, Arad, Facsád, Bogsán, Nagylak) 1616 június 14-én a török kezébe adta.


Lippa a XVII.században. Márki Sándor rajza.
A= a régi vár
B= a Tövisvár
C= a belső város
D= a templom
E= a pasa kútja
F= a pasa háza

Bethlen nem volt bosszúálló és a lippai várőrségnek tett kártérítési ígéretét is beváltotta.

Mi Bethlen Gábor, istennek kegyelméből Erdélyországának fejedelme, Magyarország részeinek ura és a székelyeknek ispánja adjuk tudtára mondenkinek az kinek illik, hogy Lippa városát megüresítettük...De az lippai vitézek némely tekintetből...az mi és országunk végzésének nem akarván engedni,... országos táborral Lippa alá szállván és városát ostrommal megvévén, az várat is egy nehány nap alatt vitatván,...hogy az keresztény vérnek nagyobb kiontása ne következzék, ...az lippai vitézeknek: hozzájok való kegyelmességünkből..hit alatt ilyen conditiókkal végeztünk velek.
A) ... mikor szekereknek jó részével elől feleségeket, gyerekeket költöztetni kezdik, amazokat
(a törököket) is ezalatt bocsássák bé és az várat kulcsával együtt adják főembere kezébe....Másadszor. Assecuráljuk (biztosítjuk) kicsinytől fogva nagyig az várbeli magyar, rác, oláh nemzetségeket és Erős Benedekkel. Szabó Kelemennel ottbenn levő kék gyaloginkat fajenként, hogy feleségestűl, gyermekestől, marhástól minden javokkal, kár és bántás nélkül elbocsátjuk........Negyedszer. Miérthogy Lippának megadása egész országúl utolsó veszedelmünknek eltávoztatására vagyon, kárvallásokért az itt való vitézeknek, valakik jószágokat Lippával elvesztik, azoknak helyében Bihar, Zaránd vármegyében és egyebütt is jószágot adunk. Annak felette az hadnagyokkal együtt az kék gyaloginknak és Lippában levő egyházi nemességnek Vajasd nevű puszta helyünköt, Fehérvármegyében, örökben adatván, abban is megnemesítjük. A városi rendnek, magyarnak, szásznak, oláhnak ugyanott Vajasd mellett Fahidát, azoktól küké most vala megcserélvén nékik adatjuk örökben és abban is megnemesítjük, melyben az nemes ország is confirmálja őköt mindenképpen.

Gabriel Bethlen et Simon Pechi cancellarius manu propria „  


0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A társadalmi hierarchiában az öltözék elsősorban az adott személynek a társadalomban betöltött pozíciójáról árulkodott. A külsőséggel az azonos csoportba való tartozást is kifejezték. Az uralkodó osztály gyakran ruharendeletekkel óvta jogait, betíltva a polg egyes ruhadarabok, anyagok vagy szinek használatát. A Budai Jogkönyv rendelkezéseit ( a prostituáltak és a zsidók öltözékét is említi) leszámítva, Magyarországon az öltözködést nem szabályozta törvény vagy rendelet.)

A társadalmi ranglétra csúcsán állók hordták a hollandi posztót, arannyal átszőtt bársonyt, atlasz selymet, damasztot, gyöngyöt, arany csipkét, patyolat ingvállat. Az egyes női ruhadarabok kisebb vagyont értek, ingóságjegyzékben mindig szerepelnek, de peres ügyekben is felbukkannak.


Én Kezerwÿ Swsselith Horwati Mihály az én szerelmes atyámfiával házastársammal Swlyok Petro aszzonnyal egyetemben adjuk tudtára és emlékezetire ti Kegteknek, tudniillik uraknak nemes és vitézlő renden való uraimnak és barátaimnak, azonképpen bíráknak és polgároknak ez mi levelünknek rendiben, hogy az mely veres atlazz gyöngyös szoknya miatt néminemű per és gyűlölsség indultatott volt ez elmúlt napokban Kolossváratt az vajda ő maga tábláján az mi atyánkfia és sógorunkkal az vitézlő Swlyok Estvánnal, mely szoknyát ötszáz forintra becsültenek, az mi nékünk jó atyafiképpen megadta, mi es az atyafiságnak végig való megadásáért azt az szoknyát kezünkhöz vöttük és az pert semmivé és erőtlenné töttük.Kinek bizonyságára és erősségére adtuk az mi pecsétes levelünköt kézírásunkkal egyetembe. Írtuk Nyír Gyaholyban 3.die Februarii anno 1580.

Idem Michael Swsselith Horwath propria manu Swlyok Petro”

(két gyűrű pecsét: S.P és a Sulyok címer)

Kendi Zsófia (Bogáthi Menyhért felesége) barna bársony főkötője. Gyöngyökkel,18 karátos arany flitterekkel, és fehér és kék zománc díszítéssel. A küküllővári evangélikus templom felíjtásakor megtalált koporsójából.

(Bogáthy Menyhért résztvett az 1599. nagyszebeni csatában, a fegyverszünet idején őt küldi a fejedelem kezesül Székely Mózessel együtt Mihály vajda seregébe. 1600 aug. Mihály vajda követségbe küldi a császár-királyhoz Prágába. A goroszlai harcz után több erdélyi főurral Görgénybe menekült).



0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Szolimán Mohácsnál nemcsak Magyarországot, de ázsiai és afrikai birodalmát is újra megnyerte. Szerencséjét egy szultáni fethnámé Korán-idézetekkel teleszőt szövegében adta a világ tudtára.

 

Tiziano Vecellio követője: Nagy Szulejmán portréja



"Solimán zultánnak a mohácsi ütközetnél nyert győzelmét hírdető levele

A törökből fordította VÁMBÉRY ARMIN


Minthogy a pogányok kiirtását és a hitetlenek kínzását parancsoló szent versek a nagy hagyományban és a felettébb való boldogságot eredményező Koránban nyíltan megirattak, tisztelt atyáimnál és nagy őseimnél pedig (ragyogtassa Isten példájukat) az oly rendeletek végrehajtása pedig mintegy szent szokássá vált; és minthogy nekem, tudnillik khalifa-rangú sháhi személyemnek az isteni kegy folyton nyilatkozik, és világhódító császári lobogóimat diadal és győzelem követi (isteni kitüntetés:ő ajándékoz kedve szerint, mert ő a nagy kitüntető!). (….)

Jelen zultáni menetemet az ádáz pogány csoportból a magyar raj országa felé irányoztam, hogy ez az islám birodalomhoz csatolhassam, minthogy prófétánkat, a kétvilág urát eltagadva, a vak dac és lázadás bélyegét viseli.(…) lobogtatom diadal-koszorúzott zászlóimat, és tengerként zajló, mélyen riadó páncélos vitézeimmel messze utakon haladok.(…) handzsárral játszó rumili (Ruméliai) seregemet, az elszántság szírtjén lakó tigrist, és bátorság erdejében faló sakált, a harctérek rendbontó Rustemjét a vad tusa barlangjának arszlánját, kívánságom tengerének egyedüli gyöngyét, vitézlő nagyvezérem Rumili beglerbég Ibrahim basát egy napi útra előre elküldtem. Belgrád a harc és diadal laka mellett elfolyó Száván császári fermánommal győztes seregem átszállítására erős hidat rakattam; és csak midőn csillagsokaságú népem Szerém szigetére szállván, hegyen és mezőn, dombon és völgyön a dicsőség sátrait felütötte volna, akkor keltem és is pompával és nagysággal, a (….) hős Musztafa basa, Ajasz basa, Behrám basa oldalán Anatol bátraival át.

(…) a nevezett szigetre értünkkor Varadin (Pétervárad) mi a hitetlen magyarnak többi várai között hatalmas fellegvár és szilárd erősség hírét viseli, a hitbajnokok útjába esett. E várnak levegőben nyugvó bástyái a fellegekbe érnek, és az egekben fészkelő tornyai a csillagzatig nyúlnak. Belsejében pedig szörnyeteg alakú csúf pogányok rejtőztek. A nevezett musir-basa hathatós fermánnal a várra küldetett. Ennek bánja egy Tomor Pauly nevű ördögökkel társalgó pap az ellentállás szándékában számtalan katonáit készen tartván, vára előtt megállott;de hallván a hitcsatára elszánt acélba öltözött kígyóm zúgó zajló riadását, meg nem állhatott, tüstént a Dunán átkelt; tulsó részén újra magát összeszedve, hajóim átkelését gátolandó, szekereit ágyú és lőfegyverrel megrakta.

Ezalatt (…)győzelmet biztosító 800 hajóm a tusa és vérengzés fiaival megérkezett, és a vár környéke, vizen és szárazon, fellegek magasságú Szuréja (Fiastyúk) rendű sátraimmal megtelt.(…) midőn nagyvezérem egy hadértő hős csapattal szárazról a vár elővárosát, hajókkal pedig a pogányok sáncait és ágyúit megtámadta. A harc tigrise, és a roham arszlánjai, a lelkes daliák bezzeg megszorították azon pokolbelieket;(…) a várost bevették, és a bennelevő piszkos hitetleneket a tűzszóró kardnak martalékul vetették. Hajóim ezalatt szünet nélkül villámvető mennydörgés-moraju ágyúkkal lődőzték, ágyúikat szétrombolták, és rendjeiket felbontották. A vezér fertelmes kiséretével gyáván megszökött.

Igy egészen kívánság szerint szabad lett a folyó. A várban levő dacos és lázadó elméjű örség a várat lényeges védnek tartván, annak szilárd erősségében bíztak. Ez azonban nagy részről körűlvétetett, és éjjel-nappal úgy ágyúztatott, hogy tornyai és bástyái a belé lőtt érckövektől habszedő kanállá lettek, kapu és falai az ágyúdörrenéstől puszta rom, és az épületnek minden része a felvető tűzaknáktól merő sivataggá vált. (…) a harckereső bajnokok, fővezér és tisztekkel együtt a fellegvárt mentámadták. A falakhoz közeledvén, a pogány raj mindennemű ütő, szúró és lőfegyverrel készen állot, és a vallás hőseire jól célzott puskalövés, kardvágás mellett, naphtát (itt szurok?), fát, gerendákat és köveket levetett. Fel egészen a nap magas köreig elterjedt a hadi lárma és zsivajgás;az iszlám sereg vérivó-nyillal és halálthordó buzogánnyal mondá meg az átkozottaknak a koránvers értelmét.(….) Az nap még Isten határozatából a vár be nem vétetett; (…) Később az ágyúk és tűzaknák sokasíttatásakor az áldott Sevval-hó 17-én (július 27.) pénteki napon, midőn az aknák fegyujtattak, a fellegmagasságú vár, egészen porrá romboltatott. Igy midőn minden zugból és részből az isten adta diadal jelei láthatók lettek, a gyáva pogányokat általános remegés és reszketés fogta el; sokan a rettenetes nyíltól és dühös kardtól megijedve a falakról önmagukat levetették. A harcias sereg sehol sem engedett, és a vár tökéletes bevétele után a férfiakat kardra hányta, a nőket és a gyerekeket rabságba vezette. A vár porkolábja és előkelői elfogattattak, s midőn dicsőségtől ragyogó személyemnél ezek számára engedékenység kéretett, én a “kegyelem a diadal adója” szava szerint a nevezetteknek nemes bocsánatot is ajándékoztam. Az nap még a győzelem hire az egész világgal tudatva lőn, a vár környéke egészen megnyittatott, templomok és imolák mecsetekké változtak át, az Ezan (imádság, 5-ször naponta) olvasása után pedig a pénteki ima is elmondatott.

A devshirme bejegyzése (török miniatúra)

Innét a hitetlen birtokában levő Ilbak (Újlak) várára, szilárd épületű és magas sáncú erősségére érkeztünk. Talpköve ezen védgátnak a föld középpontján nyugszik, és tornyának fedele az eget érinti; mély árkainak völgyezete valami magyeszű férfiak remekmunkája, falköveinek összerakása csak egy ügyes mérnök csodaműve, és a magas bástyák elrendezésére egy nagy mester minden képességét fordította.(….) Sárkányként tüzetszoró ágyúk állíttattak és napestig a harc tüzét és dühét ápolták.(…) az elleség vérének messze-messze áradó tengere és az ágyúkból kihasadó füst fellegekből a láthatár is elburkoltatott. Benn a négy fal közr gyötört, és kínzással elzárt pogány raj valamint a félelem lángja (…) szabadulását csak kegyelem esdésében találta.(…), a vár lakosait nemes kegyelemmel meg is ajándékozám.(…)

Innét a szárazon világhódító vitéz seregemmel, és vizen ellentrontó hajóimmal a gonosz rabló királynak tartottam. Dráva vizén (…)hajókból 2-3 nap alatt nagy hidat verettem seregem átszállitására (…), ez ország virágzó táját győztes cspataimmal tiportattam.(…)Magyarország Láos kral nevű pogány fejedelme gonosz átkozott falkát (…) szedett össze röntön (…) a többi hitetlen bégekhez is segítségért folyamodott. Az ozmanok lényegesen segíték őtet annyira, hogy (…) acélruhába öltözött ördögféle egyénnel Buda székvárosából megindulva és 7-8 napi út után a Mohács nevű mezőn megállott. Hasztalan tanács és iábavaló gondolat következtében számtalan ágyúval s több mint 10,000 puskával az izlám sereggel szembeszállott.(…)

 

II.Lajos haditanácsa (török miniatúra)

Az áldott Zilkádé hó 20-án (augusztus 29) egy kedden délután egymással szemközt találkozván, kitört a harc és az öldöklés tüze.(…) Mig az emésztő szablya szikráitól a harctüze meggyúlt és a rontó lándzsa sugaraitól a harcmező kivilágíttatott volna, addig a pokolbéliek leginkább csak az ágyú és puska tüétől kínoztattak. (…) Egyszerre a gonosz király csúf csoportjaival nevezett derék fővezérem, Rumili beglerbég Ibrahim basa vezérlete alatt álló seregeimet megtámadta; de a basa itt is buzgó személye (….)hős tulajdonait tisztán megmutatta, és a (….) hitetleneket lerombolta.(…) a csatatér hegyen és völgyön holtakkal megtelt. A futók (…) a mészárlás borzalmaitól úgy megszoríttattak, hogy az egész viláhot csak egy hangyaszemnek látták.Valahányszor meg-megálltak katonáim mindannyiszor életüket és vagyonukat felperszelték, s a pokolba és alvilágba lelökték. Vegtére elterjedt a győzelem szellője (…) a gonosz király is (…) még azon órában a csatatérről megszökött.Gpnosz seregeét a vallásharcosok tüstént űzőbe vették, nagy részét lekoncolták, sokan pedig a Dunába szorítva Pharaon népeként megfulladtak.Hercegei és főnökei lefejeztettek,(…) a pogány zászlói ledöntettek, fegyvere, ágyúja és lőszere elvétetett, neli( a királynak) pedig léte vagy halála ismeretlen maradt, és aki csak kézre került levágatott, teste a hangyáknak és kígyóknak hányatott.(….) E hír terjesztessék mindenfelé.(…) Kelt a nemes Zilkádé utolján 932.(1526 augusztus 29)”

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Erdélyi kisérletek a Rongyos Gárda újraszervezésére, a hajdani kuruc szabadcsapatok mintájára.

 

1946-ban a nagyhatalmi tárgyaló felek semmisnek nyilvánították a revíziós határokat, és az erdélyi magyarság önvédelmi szervezkedésbe kezdett (Erdélyi Magyar Önvédelmi Szervezet). Ám a történelmi Erdélyt és a Partiumot átfogó, a társadalmi csoportokon és intézményeken belül spontán módon kialakult kapcsolatokat, és az ezeken belül elindított ilyen irányú kisérleteket a román biztonsági ügynökhálózat hamar felgönygyölítette.

(Román nyelvű)

Váradi Csendőr-felügyelőség
Szilágy megyei Csendőr Légió
Titkos

TÁJÉKOZTATÓ JELENTÉS

No.1207/1946 március 5. Zilah

Tájékoztattak bennünket, hogy Észak-Erdélyben megkezdődött a „Rongyos Gárda” nevű magyar terrorista szervezet újraszervezése „Zászlóaljak Erdélyért” vagy „Kolping-Egyesület” név alatt, ugyanazzal a céllal melyet a „Rongyos Gárda” is képviselt a múltban: Erdély és a Bánság Magyarországhoz való visszacsatolását.


A szervezetnek megyénk területéről való régi káderei, akik a gyanú szerint most az újraszervezők:1.Bagos Lajos Zilahról,; 2.Balogh Sándor Zilahról; 3.Nemes Bíró István Zilahról; 4.Bereczki Lajos Börvelyől; 5.Bíró János Zilahról; Demeter Gheorghe Sarmaságról; 7.Dózsa László Zilahról; 8.Erdei Sándor Zilahról(...)


Mindannyiuk demokratikus szervezetek tagjai, ennek biztonságában szerveszkednek. Magas szintű automata fegyverekkel, lőszerrel és robbanó anyaggal rendelkeznek. Mindannyiukat mint régi irredentistát, elítéltet és menekültet ismerik. Központjuk a szatmárnémeti Református Püspökség, egy nagyváradi alközponttal.

Biztos információ. Rendeletet adtam ki az alakulatoknak üldőzésükre és jóváhagyott házkutatások folytatására.

Szilágy megyei Csendőr Légió Parancsnok
Dinescu Marin kapitány
Értesítve: a Csedőrség Központi Felügyelősége, a Váradi Csendőr-felügyelőség, a Szilágy megyei Prefektúra


(Bukaresti Állami Levéltár, a Csendőrség Központi Felügyelősége, 65/1945-ös dosszié, 202.lap)

A jelentés összesen 31 zilahi, érmihályfalvi és szilágysomlyói személy nevét tartalmazza.

Budapest 1919. Mosoiu tábornok a Hősök terén

"Kolozsvári Csendőr-felügyelőség
Kolozsvár megyei Csendőr Légió

TÁJÉKOZTATÓ JELENTÉS
No.378/1946 március 29.

1946 március 26 reggelén, légiónk információs szervei Kolozsvárott, a Moţilor utcában a házak ablakaira és csatornáira ragasztott pötty formátumú falragaszokat találtak, melyenek egyik oldalán a „Fel E.R.A” a másikon „Éljen az E.R.A.” olvasható. Vizsgálatot folytattunk ezeknek az iniciáléknak a jeletéséről, felvéve a kapcsolatot a kolozsvári Rendőrfőkapitányság biztonsági szerveivel, és azt állapítottuk meg, hogy az E.R.A. „Erdélyi Rongyos Alakulatok”-at jelent.

Ez egy régi magyar terrorista szervezet, ami még 1933-1394 között jött létre Magyarországon, a magyar kormány gyámsága alatt működött, az finanszírozta, látta el lőfegyverekkel és robbanó anyaggal. Ennek a szervezetnek a tagjait aktív magyar tisztek képezték ki Jankapusztán, a Jugoszláv határ közelében. Ezzel a titokban becsempészett szervezettel (1) verték vissza 1939 tavaszán a csehszlovák haderőt.

Ezek a szervezetek olyan elemekből szerveződnek, akik kivonták magukat a román hadsereg szolgálata alól, csalárdan átmentek Magyarország területére, és akiket azután a magyar kormány Románia területén való különböző politikai megbizásokkal látott el.

A kapott értesülésekből az derül ki, hogy ez a szervezet nemrég újraszerveződött Észak-Erdély területén, és vezetőik nagytöbbsége római katolikus pap és tanító. Úgy tünik, hogy Kolozsvárott a romai-katolikus liceum nem idegen ettől a terrorista szervezettől.

Foganasított intézkedések: A szervezet megfigyelésére és beazonosítására, falusi környezetben, kiadtam a 22/ 1946 marcius 28-as számú tájékoztatási Rendeletet, teljes magyarázattal, és ugyanakkor ebből a célból felvettem a kapcsolatot a kolozsvári Rendőrfőkapitányság biztonsági szerveivel.


Indítvány: Mivel ezek a felmerült problémák komoly veszélyt jelentenek a román államra nézve, feltétlenül szükséges ezek  nyomozása egész Észak-Edély területén.

A Kolozs megyei Csendőr Légió Parancsnoka,                             a Biztonsági Iroda főnöke
Moşora D. őrnagy                                                                      Mureşan V. törzsőrmester

Közölve: Központi Csendőr-felügyelőség, Kolozsvári Csendőr-felügyelőség,3-az számú Katonai Elhárítási Központ, Kolozsvári rendőrfőkapitányság.”

(Bukaresti Állami Levéltár, a Csendőrség Központi Felügyelősége, 393/1945-ös dosszié, 184.lap)

......................

1.  Rongyos Gárda mintegy 400 tagja már 1938 november elején "beszivrgott" Csehszlovákiába.

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

a vodicai kolostorban

A vodicai szerzetesi templom romjai

A magyar birodalom déli és délkeleti része az egész középkor folyamán a keleti kereszténység területével volt határos. Innen indultak azok a fontos utak, amelyek biztosították a kapcsolatteremtést a bizánci világ és a Kárpát-medence között. A nyugati kereszténység beáramlása ellenére intenzív politikai és gazdasági kapcsolatok álltak fenn a keleti rítusú területekkel, és ebben a kontaktuszónában, habár felségjogaik alá tartozó területek voltak, a magyar királyok elfogadták az észak felé húzódó pravoszláv kolostorok meglétét.(1) E kedvező viszonyok dacára a XIV.század végéig Konstantinápoly alá tartozó püspökség nem volt Magyarország területén.(2)

A szörénység ebben az időben csaknem állandóan háborús terület volt, és a kolostorok a király védelmét keresték. A szerzetesek szabad lelkipásztori tevékenységüket, no meg birtokaikat oltalomlevelekkel próbálták biztosítani. Több uralkodónk és állított ki úgy nevezett salvus conductus–t, sokszor adománnyal is megtoldva kolostorok számára. Érdekességnek számít viszont Zsigmond király négy ó-szláv nyelvű oltalomlevele amit a vodicai (3) és a tismanai pravoszláv (az orodox szó szláv tükörfordítása) kolostorok főnökének adott.(4)



Zsigmond király

Az első levél Hagenauban, 1418 iulius 14-én kelt, és egész Magyarország területére szóló menlevél volt a vodicai szerzetesek részére, amiből arra következtethetünk, hogy eljártak távoli vidékekre is téríteni, esetleg kereskedni.  

Nos Sigismundus, Isten kegyelméből római király és császár, ......

Valamennyi híveinknek, egyházi méltóságoknak és valamennyi főúrnak, ispánoknak, porkoláboknak(....) s az én jó városaimnak (...);továbbá nemeseknek, vámosoknak (...) szárazon és vizen mindenütt, akik az én hatóságom alatt vannak (.....) Magyarország földjén (...) tudtul adjuk, hogy (...) megengedtem a vodicai barátoknak az én birodalmamban (....) szabadon járhatni.(...), bátorkodhatnának országomba jönni (...) ezért mi az ő kérelmükre (...) oltalmunkba vettük őket és ami az övék megvédjük (...) ha országomba jönnek az ő gyakori utazásaikban (...) Kelt Hagenau császári városban, (...) ”


A második levél 1420 szeptember 29-én kelt Nagyváradon, a vodicai és a tismanai kolostorok főnökének, Agathonnak a kérésére szabad vallásgyakorlatot biztosít Munténia földjén.

Nos Sigismundus (...)

....engedélyeztem (...) akik a magyar Oláhföldön (Ugrovlachyski), amely bessarábinak neveztetik, laknak,(...) Kérelmükre mellyel Agathon meghitt által megkértek, hogy az ő kolostoraik (...) szerzeteseik és papjaik, kik e vidéken élnek, megtarthatják vallásukat és hitükben megmaradhatnak.(...)


1420 október 28-án, a bolgár hadrárat során, Zsigmond megállt Vodicán. Itt kelt harmadik oltalomlevele, melyben a két kolostort birtokaiban megerősíti.

Nos Sigismundus.(....)

...mindenki őrizkedjék háborgatni Agathon papnak a Vodicába (...) és Tismanaban levő kolostorait..(....) senki se merészelje őket valamiben háborgatni. (...) Beszterce (mehádiai Beszterce)...örök birtokuk legyen (...) a vásári és az átviteli vám is Agathon papé s a vodicai és a tismanai barátoké legyen.(...) valamennyi falvaik, földjeik, rétjeik, malmaik Szörényben és Besztercén (....) örök birtokuk kegyen. (...) vámot sehol se fizessenek, hanem szabadon járjanak.(,,,) Halászati helyeik a Dunán legyenek az övék, a kolostoré és Agathon papé.(...) És ők hitükben maradhatnak.....Kelt ez a levél Vodicán ....”

 

Paul von Rusdorf nagymester. Falfestmény a káptalan teremben. Magdeburg. (XV.század vége)

Zsigmond a szörényi bánság védelmére 1426-ban tárgyalásokat kezdett Paul von Rusdorf nagymesterrel, a német lovagrendnek Szörénybe való telepítéséről. Neumark örökös átengedése fejében az alkudozások 1429-ig tartottak. Ugyanezen év májusában Nicolaus (Miklós) Redwitz (5), a Soldau-i és a lauenburgi várak parancsnokai, valamint hét lovag elindultak a Szörénységbe. A könyvekkel, templomi szerekkel „felfegyverzett” lovagok riadalmat kelthettek a pravoszláv szerzetesek körében, és ekkor, 1429 október 28-án adta ki Zsigmond király Pozsonyban a vodicai és tismanai kolostorok részére a negyedik oltalomlevelet.

A kolostorok veszélyeztetve látták birtokaikat, ezért folyamodhattak ismét a királyhoz. Zsigmond az előző három salvus conductus-tól eltérően  a birtokokat most név szerint is felsorolja, és a Lazarević Stefan szerb despota apjától kapott birtokaikban is megerősíti a kolostorokat. (Az oklevél érdekessége, hogy a szláv nyelvű okmányban magyar szavak is megjelennek: nemes, biró, folnog (rang:főúr?),vámos, porkoláb, ispán, lakik és természetesen Poson, vélhetően az okmány szövegének az írója nem ismerte vagy esetleg ezeknek a szavaknak nem volt ó-szláv megfelelője)


A Szörény-tornyai (Turnu Severin) középkori püspöki székesegyház alapfalai



...........................

1. Bizánc átmeneti bukásával a XIII. század első harmada után szerveződtek meg a délkeleti bánságok (Szörény, Macsó, Bosznia). Okiratban 1233-ban jelenik meg a Szörényi báni cím (Luca bano de Sceurin). Kis-Oláhország (Olténia) csak a szörényi bánság megalakulásával került magyar felségjog alá. Ennek első írásos bizonyítéka (IV.) Béla ifjú király 1233-ból való adománylevele, amelyben a Loysta nevű földet, ott ahol az Olt szűk völgye a Lotru torkolatánál kiszélesedik (Terra Loysta vocata, iuxta aquam Lothur, quae in aliam Olth dictam influeret existen) Chripanni fia tolmachi Corlardo ispánnak adja. A Johannitáknak a balkáni görögkeletiek beáramlásának a megakadályozására tett igéretét és Nagy Lajos katolizációs törekvéseit leszámítva, a bizánci rítusú szerzetesek békében téríthettek magyar területeken.

2. Imre király III. Ince pápához fordul, mert a Magyar királyság területén egykor alapított keleti rítusú kolostorok a megyéspüspökök gondatlansága, és maguk a görögök hanyagsága folytán nagyon megbomlottak (szó szerint: felhígultak), alaposan tönkrementek („Significavit nobis rex Ungarorum illustris, quod quaedam ecclesiae monachorum Graecorum in regno Ungarise constitutae, per incuriam dioecesanorum episcoporum et per ipsos Graecos, qui valde sunt sicut asserit dissoluti, penitus destruuntur.”- III Ince válaszlevele 1204-ből), és közvetlenül a Szentszék alá rendelt püspököt vagy apátot kér ezek jobb átszervezéséhez. Innen kezdve kissé „összekeverednek a dolgok”. 1359 májusából vannak adataink Munténiából, Iachint főpapról, akit I.Basarab fia hozott Vicinából Árgyasudvarhelyre, majd elérte, hogy I. Kalist konstantinápolyi pátriárka kinevezte őt „egész Ungrowalahia mélyen tisztelt (hypertimos) mitropolitájá”-vá. A konstantinápolyi pátriárka 1370-ben nevezi ki Kis-Oláhország (Ungrowlahia - a mai Olténia) érsekévé Daniil Critopulos-t, aki az év októberétől ”Ungrowalachia alázatos mitropolitája”. Kinevezése feltehetően csak a bizánci jogigényt tanusította, s nem tényleges egyházkormányzati hatalmat. Ám Daniil-t (szerzetesi nevén Anthiom) 1379-ben már mint a nicomédiai mitropolita helyettesét Konstantinápolyban találjuk. A pátriárkának tett jelentésében “az ortodox törvényeket lenéző és áthágó, a katolicizmus felé hajló” dolgokról számol be.  Az 1381 és 1401 között a Patriarchátus dokumentumai egy szörényi mitropolitát (szó szerint: Ungrovalachiának Szörény felé eső részének) említenek, aki Konstantinápolyban tartózkodik és a szinódus minden határozatát aláírja. Elképzelhető, hogy az 1370-ben kinevezett Daniil az, aki visszatért (1394-ben egy adománylevelet ír alá tanúként) és Árgyasudvarhelyen tartózkodott. Ez a visszatérés összefüggésben lehet azzal, hogy ekkor Kis-Oláhország a király hűbéreséé, Öreg Mircea-é volt. Mircea 1390-ben a „Minden ungrowlachiai föld, a Kárpátokok túli részek és a tatárvidék uralkodója.Omlás és Fogaras hercege, a Szörényi bánság, Szilisztra város meg a Duna két partjának ura, egészen a Nagy tengerig” címet viseli.

1401-ben, a konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus levélben felkéri Daniil-t, fogadjon be egyházkerületébe egy Izidor nevű moldvai felszentelt papot. Ez az utolsó adatunk róla, a hagyomány szerint egy munténiai kolostorban („..valahol az árgyasudvarhelyi régi püspökség mellett..”) halt meg. Ebben az időben a Duna menti részeken már éreztető a keleti egyházon belül a bizánci-görög és a bizánci-szláv irányzat egymással való harca a fölény, a vezető szerep megszezéséért. Talán ezzel is magyarázható, hogy a görög Daniil miért nem az érseksége idején épült tismanai vagy coziai kolostort választotta. Munténia még „görög” volt. (Az építészet terén is különbség volt a Havaselve két régiója között. Míg Munténiában a korai görögkeleti templomok egyenlő szárú kereszt alakban épültek, addig Olténiában a trikonhosz (háromkarélyos) alapnak egy úgy nevezett „treflás” változata terjedt el. Ezt láthatjuk a vodicai, a tismanai és a coziai szerzetes templomok esetében.)

1382-ből adatunk van Gergely barátról, Szörény és Havasalföld püspökéről (Episcopus Severini necnom parcium transalpinarum) aki Munténiában, Longo Campo (Câmpulung) városában diakónussá (szerpappá) emeli János papot, Köröspataki Bálint fiát, akit a Câmpulung-i kolostor főnöke mutatott be neki. Az okiratban a gvárdián szó szerepel, amit nagyobb ferences vagy kapucinus rendházak főnökére alkalmaztak, Câmpulungon pedig ferences monostor működött. Figyelembe kell vegyük azt a tényt, hogy a XIV. században a basarab-dinasztia tagjai vallásfelekezeti hovatartozásukat a széljárásnak megfelelően változtatták, no meg a katolikus feleségek befolyását is, ezért feltételezhető, hogy voltak időközök amikor mind a két felekezetnek lehetett kinevezett szörényi püspöke.

3. A vodicai (akárcsak a tismanai) Szent Atanáz szerzetes templom alapítása 1370-1372-ben történhetett és a makedón-szerb Nicodemos nevéhez fűződik. Kicsi, mindössze 19,5 m x 8 m alapterületű volt. Nicodemos a szerb fejedelem, Lazar kenéz udvarából jött Havaselvére, az 1366-os nikápolyi csatát követően. Fennmaradt kéziratos evangéliumát a következő szavakkal zárja ” Írtam ezt én, Nicodemos pap a magyarok országában, az üldöztetés 6-dik esztendejében (sesztoto godá gonénia), a világ teremtésétől számított 6913-dik évben (1404-1405)”

A tismanai Nagyboldogasszony szerzetes templom alapítólevele 1378 augusztus 15-én kelt.



4. A levelek szövegét Jurij Venelin-Huca közölte 1840-ben (Vlacho-bolgarskija ili dako-slavjanskija gramaty sobrannyja i obransnennyja Juriem Venelinym) Magyarra Supala Ferenc fordította.

5. Nicolaus Redwitz 1430 július 12-én magát szörényi bánnak és a szebeni pénzverde és sókamara grófjának mondja magát (Banem zu Severin,Orbister Graff de Monez und Salcz Cammern zu Sybenburgen) 1432 júniusában a német lovagok elvesztik Szörény várát a törökkel szövetkezett Vlad havaselvi vajdával szemben.

 

 

Redwitz Miklós Szebenben vert pénze. (Marosvásárhely)

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

II. Rákóczi Ferenc  és harminc bucsáki magyar.

 

Kevéssel a zsibói harc után, 1705 november 23-án indult el Bay Mihály és Pápay Gáspár tatárországi útjukra. Kővárvidékéről, a Kovásinál felállított táborból a Prut, a Dnyeszter és a Duna-torkolat Kilia ága közti területen át vezetett II. Rákóczi Ferenc két küldött követének útja a Krímbe, a tatár kánhoz.

1706 március 20- án egy Dnyeszter melléki faluban megháltak.

Die 20. Martij, szombaton, indulván Janok-Palánkáról, háltunk az Neszter-parton, Csebercsík nevű magyar faluban. Ezen Csebercsík nevű falut, többekkel együtt László király telepítette volt meg, több falukkal együtt, Akkerman avagy Nyeszter-Fejérvár körül, Bessarábiában sive Bucsákban; már az több faluk mind elpusztultanak, ez az egy maradott meg, ennek is hasonfele már oláh falu.

Ezek még ez mai napig magyar nyelven beszélnek; az tatár chán jobbágy-faluja, chán kislájához (uradalmához) tartozó. Ezek még vadnak gazdaemberek harmincan; gyermeki, cselédi sokan vadnak, jó magabíró emberek; panaszolkodák, hogy már egynehány esztendőtől fogva páterek nincsen, katolikusok lévén másként. Házasodnak, szaporodnak, multiplicalódnak magok között pap nélkül, sőt négy-öt esztendős gyermekek vagyon az oly pap nélkül házasult és férjhezmenteknek kereszteletlen, sokan penig gyermekeik közül kereszteletlen meg is holtanak. Mindenük nagy lelkük fájdalmával panaszkodnak papjuk iránt való fogyatkozásukról; bárcsak- úgymond- három négy esztendőben jőne egy pap közikbe, aki gyermekeiket megkeresztelné – esketné, gyónhatnának nekie. Oly durusok (kemények) penig az maguk vallásában, hogy noha oláh pap lakik falujokban: mégis készebbek kereszteletlen gyermekeket eltemetni, mintsem az oláh papal megkereszteltetni. Minekünk lelkünkre kötötték, hogy Kegyemes Urunk ő Nagyságának jelentsük meg,, s kérjük ő Nagyságát, hogy küldjön nekiek egy pátert, készek ők magok tehetségek szerint fizetni és a pátert eltartani, de oly páter kellene, a ki magyarul tudna mert ők magyar és oláh nyelven kúvül mást nem tudnak.

Annuatim penig ad egy-egy gazdaember egy-egy tallért, egy-egy véka lisztet, egy-egy véka kölest, egy-egy szekér fát, egy-egy tyúkot, azonkívül esketés, halottemetés és kereszteléstől külön fizetést.


Érsekújvár

A fejedelem még ugyanabban az évben Érsekújvárról küldött Csebercsíkra papot, Páter Lippai Istvánt. Feltételezhetjük, hogy Rákóczi többször kért jelentést a bucsági magyarokról, mert a páter kétszer is megjelent a fejedelem előtt. Körössy Györgynek (1) a feljegyzéséből tudjuk, Lippai 1707 júliusában indult vissza Tatárországba, majd 1709 decemberében ismét a fejedelem udvarában tartózkodik.

Ráday Pálnál találjuk erre utalást és némi kiegészítést Csebercsík multjáról.

Die 6. decembris Anno 1709
Jött hozzám azon pap-ember, a kit ennekelötte négy esztedővel a Felséges Fejedelem Tatárországba küldött, ott egy Csoborcsa nevű faluban lakos magyarok kívánságára, beszélvén sok kérdezkedések között, eredetit azon magyarok ottlétinek; hogy t.i. minekutána László király Várnánál megverettetett a törökök által, és azután csakhamar Magyar-Nyeszter-Fejérvár is (kit törökül Akkermannak is hívnak, és a Nyeszter partján, a tenger mellett van építve) részekre esett: akkor maradtak el az ottvaló lakosokból, most jobbágysága alatt lévén a tatár chánnak, aki őket aga által, több Bucsákban levő jószágával együtt kormányoztatja

Csebercsík (Ciuburciu) napjainkban

A bucsáki magyarokról senki sem tud már, csupán a környező helynevek emlékeznek még rájuk ( Unguri, Unguri-Holoşniţa).

………………………………..

1. Körössy Györgyöt Zrínyi Ilona rendelte a gyermek Rákóczi mellé kamarásnak. Thököly táborában mindig ő főzött rá, mérgezéstől tartva. Rákóczi főkamarása és családi kincstatója lesz. “Durus magyar ember” mondja róla a fejedelem. 1707 és 1709 első feléből fennmaradt számadási feljegyzéseiből kitűnik, hogy másfél év alatt több mint 10.000 arany ment át a kezén.

1707. Erogatio Aureorum
…….
Die 19.July. Tatárországba ment Páter Lippai István uramnak………….43


0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Sziklafeliratok a legértékállóbb dukátok városában

 

Sajnos nem ismerem a Püspöki Nagy Péter által egy “medverezervátumban (másodszor) megtalált körmöcbányai feliratok”-at, melyeket Varga Géza íráskutatóval folytatott személyes beszélgetésük során említett, (Varga Géza cikke, 2008.12.12) de felteszem ide azokat a rajzokat amelyeket Botka Tivadar 1868 április 2-án, Pesten mutatott be a tisztelt Történeti Társulatnak.

Elmondása szerint az írásjeleket egy kirándulás alkalmával, a város “rengeteg nagy erdőségében” látta meg 1866 augusztus 14-én. Utitársa volt a körmöcbányai erdészeti hivatal küldöttje és Martin Lajos, reáltanár, az akadémia levelező tagja.

Mintegy öt órányi gyaloglás után, merő erdőség közt, eljutánk a Velleschdur (Velestúr, 1254 m) nevű pontra, mely egy részről Körmöcz, más részről a Radvánszky család radványi erdősége, vagyis Bars és Zólyom megyék közt határt képez.Itt a határválasztó pontot egy a többi kőszírtektől elkülönzött, mintegy 2-3 ölnyi magas és ennél szélesebb köszikla képezi…..a kiránduló társaságban részt vett Kricskó. Körmöczi elemi tanító megemlíté: hogy a mult esztendőben az ő vezetése mellett a besztercebányai tót gymnasium néhány tanárai ezen jegyeket megtekintették és levették, a mikor azok még bemohozott állapotban léteztek

A szikla északkeleti, Radvány felöli oldalán látták meg a kőbe vésett jeleket. Háromszáz lépésnyire ettől a sziklától egy másik, földön fekvő követ találtak. Ennek is az északkeleti oldalán (hamar megül rajta a moha !) látták meg az írásjeleket “durván vésett és bemohozott állapotban”. A rajzokat Martin Lajos másolta le.


Dr.Hosszú Gábor a pálos rovásírás fennmaradt emlékének tekinti, ám bennem felmerül a kérdés, hogy a Körmöci Hegyek feliratai valóban egy létezett írást mentettek meg számunkra, vagy csupán Pavol Križko (takács, orgonista, tanár és néprajzi gyűjtő) a szlávok és Körmöcbánya kapcsolatát bizonyítandó vésette fel őket Karol Moravtsík cipésszel, amint azt Matunák Mihály Körmöcbányáról szóló monográfiájában (1928) olvashatjuk.



0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

akkoriban egy Achtum nevű nagyon hatalmas úr….

Ajtony országa

A bizánci-magyar viszony 958-ban ellenségesre fordult. Az ausburgi kudarcot követően a magyarok Dél-Európában folytatták portyáikat, Makedóniában és Thrákiában, egészen Thesszalonikéig nyomultak előre. (Thesszaloniké vidékéről a magyarok ötszáz görögöt „hajtottak el” magukkal - jegyezte fel Luitprand cremonai püspök, aki mint I. Ottó császár követe volt Byzantionban). Ennek következményeként a szerzetesi „utánpótlás” akadozhatott, és ez visszavetette a magyarországi keleti hittérítést, ami ha nem is szünt meg teljesen, de elszigetelődhetett.

Az arabok ellen védekező Bizánc I Péter bolgár cártól követelte, hogy hiúsítsa meg a magyaroknak a Dunán való átkelését, ám a bolgárok egyedül nem voltak képesek feltartóztatni vagy visszaverni a magyarok seregeit, és kiegyezésre vitték a dolgot. „ A minap kértem tőled segítséget, és nem adtál: most miután akaratom ellenére békét kötöttem, azt kívánod, hogy bontsan fel azt és fegyvert fogván szerencséltessem magam”-írta I. Péter 965-ben II. Nikephoros Phokas császárnak. A magyar-bolgár kapcsolatok kedvezően alakulhattak az elkövetkező időkben, hisz a bolgárok követei magyar területen keresztül jutottak el Quedlinburgba, Ottó „zsinatjá”-ra 973-ban, és az időközben visszafejlődőtt térítési kisérletek is újra megindulhattak.

A bizánci birodalom és a bolgárok között zajló hosszú háború kimenetele az lett, hogy az Al-Duna vidéke és Kelet-Bulgária görög fennhatóság alá került, Vidin elfoglalását követően pedig a Bizánci Birodalom közvetlen területi érintkezésbe került a Bánsággal.



 

I. Péter bolgár cár plombája (1)

A történettudomány Géza fejedelemhez köti a kereszténység fölvételét, a krónikák és a legendák pedig arról szólnak, hogy a magyarság Adalbert prágai püspöktől és a német papoktól vette át a kereszténységet, viszont nyelvünk egyházi terminológiája másról „árulkodik”. Habár Géza udvarában nyugati papok is serénykedtek, a kereszt (krbst), a malaszt (milost), a zsolozsma (služba), a szövétnek (svetnik) és a karácsony (kračun) szavunk a görög szertartású szláv népek közvetítésével honosodott meg a magyar nyelvben (Melich János: Szerb jövevényszavaink). Itt keleti orientációt, a keleti kereszténység szerinti térítés időben való elsőbbségét érezhetjük, és az orodoxiának azt a sajátosságát, hogy a térítés és a szertartások a nép nyelvén, esetleg egy „keverék”nyelven folyhattak, és így ezek a szavak könnyebben kerültek be a beszélt nyelvbe.(2)

Térítés a IX.században. Miniature.(Kopasz Károly második bibliájának nevezett kézirat) Párizsi Nemzeti Könyvtár

Géza országa a kezdeti keleti térítés réven Bizánchoz kapcsolódott, sajátos geopolitikai helyzetében viszont Nyugat-Európára volt utalva, és kénytelen volt valamennyi szomszédos tartománnyal béketárgyalásokba kezdeni, feloldani a harcos politika okozta ellenséges hangulatot, „noha azelőtt sosem telt kedve ilyesmiben”. (Szent István nagyobbik legendája) Nyugat felé fordulása alapvetően politikai kérdés volt, ám ez együtt járt a latin rítusú kereszténység vállalásával.

Géza fejedelem esetében pertinensebb ha különbséget teszünk térítés és megtérítés között, valamint számba vehesszük azt is, hogy az egyházi hatás keleti formája utat talált ugyan Géza országába, ám a nyugatiak Géza „passzív” szerepét és a keleti rítust „pogány”-nak értékelték már a római és a bizánci egyházak között megtörtént szakadás előtt.(3) Ez beilleszthető abba a versenyszellembe (vagy inkább „mérkőzésbe”) ami a latin és a görög egyházak között élt.

Krisztus megáldja VII. Konstantinos császárt.Elefántcsont. Puskin Múzeum. 

A keleti kereszténység további térhódításának bizonysága a Maros vidéket birtokló nagyúrnak, Ajtonynak a görög szertartás szerinti (bemerítéses) megkeresztelése. (4) Ajtony származását tekintve Anonymus keveset mond (5), mint Glad vezér ivadékát említi (aki nem lehetett sem kun, sem bolgár vagy blak, mert ezek a népek csupán segítették harcaiban Gladot) A Gellért-legendának köszönhetően sem tudhatunk meg többet Ajtonyról, csupán dominiumát és megkeresztelkedését írja le. A Körösök vidékétől, egészen az erdélyi részekig, egészen Bodonyig, a Szörénységig minden az ő hatalma alatt végződött-„ Serviat namque eidem viro (Achtum) terra fluvio Keres usque ad partes transilvana et usque in Budin et Zeren, quae omnia sub sua potestate concluserat.” Ajtony, az önnáló politikát folytató úr, megkeresztelkedik (ritum Graecorum in civitate Budin fuerat baptizatus), hatalmat kap a görögöktől és Marosvára előtt, Keresztelő Szent János tiszteletére monostort épített, „s abba apátot helyezett görög szerzetesekkel az ő törvényük és szertartásuk szerint - constituens in eodem Abbatem cum monachis Graecis juxta ordinem et ritum ipsorum”(6) (Szent Gellért nagyobb legendája) A monostor építésével, a görög szerzetesek támogatásával Ajtony saját és domíniuma számára igyekezett biztosítani a görög pártfogást, nem beszélhetünk megtérésről, csupán politikai számításról. II Vazul görög császár segítségével még jó ideig ellenállhatott István monarchikus egyesítési törevéseinek.

Csanád vára 1697-ben. Marsigli rajza

Ajtony váráról (7) és kolostoráról nagyon kevés információ maradt. A Gellért-legenda szerint a görög szerzeteseket Csanád vezér áttelepíti, a monostorba pedig latin szerzetesek érkeznek. Hogy miért terjedt el a köztudatban az áttelepítessel kapcsolatban Oroszlámos neve, nem tudom. A legenda szövege szerint a keleti szerzetesek Crasanum-ba költöztek, ez pedig a Krassó vidék.

1868-ban, a XIII.századtól oklevelesen említett csanádi székesegyház alapjai alatt, Rómer Flóris egy X. századi, belső karéjokkal tagolt görög rítusú rotonda alapjait fedezte fel. Az 1987-es ásatások kiderítették, hogy egy hatkaréjos bizánci eredetű körtemplomról van szó, ami a közelben épült kiszombori templommal mutat hasonlóságot.

A kiszombori rotonda metszete

Ugyancsak Rómer Florisnak köszönhető az alámerítéssel történő keresztelésre alkalmas keresztelő medence feltárása is (ez a mai plébánia templom szentélye alatt van).(8) 1030-ban, amikor Gellért püspök az ország különböző monostoraiból való szerzetesek kisértében megérkezett Marosvárra, ezt a rotondát használhatta missziós munkájához, majd a rotondától délre felépítette a Szent György-monostort (a legenda így nevezi) feltehetően 1036 és 1042 között.

A csanádi templom alaprajza.(Középen-Nx és p: az Ajtony korabeli keresztelő medence)

A régészeti bizonyítékok arra mutatnak, hogy amikor a magyarság hivatalosan is felvette a nyugati kereszténységet, az új egyházi szervezetek tulajdonképpen a már meglevő, keleti rítusú alapítások folytatásai lettek. (Ez a mondatom rendkívül rokonszenvetlen lesz egyesek számára. A magyarság többsége hajlamos a görög-keleti szláv kereszténység értékeit a feledés süllysztőjébe rakni, és ennek forrása elsősorban az, hogy egyes román történészek rendkívül agresszívan és célzatosan hangoztatják a kontinuitás elméletet.)

................................

1. A plomba egy bőrből készült pénzeszacskón volt, amelyben I. és II. Romanos valamint II. Konstantinos bizánci császárok pénzeit találták meg. Feltehetően egy uralkodói kifizetést eszközöltek volna vele. 22,8 mm átmérőjű pecsét előlapján az IhSuS XPI felirat látható, a hátlapon Peter cár és felesége Eirine portréja látható.

2. Arról, hogy a szertartások és a prédikációk nyelvét a tömeg is megérthette egy kései, nagyon rövid, ám nem elhanyagolható mondat tanúskodik. Az úgy nevezett Szent István tövény (I.19.) kimondta, hogy aki a templomban beszélget és nem hallgatja a Szentírás fölolvasását, az idősebbeket kikergetik, a fiatalokat megostorozzák és lenyírják a hajukat. Ha figyelni kellett az elhangzottakra, a prédikáció mindenki számára érthető, élő nyelven szólhatott. A szláv nyelvű liturgia X. századi használatára vonatkozó megerősítés Szent Gellért püspök egyetlen ránk maradt latin nyelvű művének szövegéből (IV. fejezet) is kiolvasható.” Nam quorumdam, nisi fallor, intentio est, quo ecclesiastica virtus, suffragantibus Metodianistis, atque dignitas apud nos circa hereticorum libitum tota quandoque infirmetur - Vannak egyeseknek, ha jól értem, akiknek az a szándékuk, hogy a metodianisták segítségével az egyház érdeme és méltósága nálunk az eretnekek kedve szerint teljesen elerőtlenedjen.” Gellért püspök Deliberatio Gerardi Morisenae Aecclesiae Episcopi Supra Hymnum Trium Puerorum ad Isingrimum Liberalem című műve jelenleg a Müncheni Nemzeti Könyvtár tulajdona (CLM 6211).

3. A quendlingurgi gyűlést 973. „X calendae April”(március 22-én) husvétján tartották, ekkor 12 magyar küldött is megjelent.Ezt a követjárást Géza talán jelnek szánta, a római egyház javára a görög egyháztól való elfordulása jelének. Ám a császár már „Nonis Mai” meghalt Magdegurgban, és ezután a vallási vonatkozásában nagyon aktív Theophanu, II. Ottó császár felesége tartott húsvéti gyűléseket, de magyar küldöttek megjelenéséről többé egyetlen esetben sem esik szó. Géza térítő püspöke, Bruno is elhagyta az országot, a „barbar” magyarok meg be-be törtek, a keresztény egyházak javai fosztogatták. Egy korabeli forrás a mersenburgi Thietmar Krónikája (hozzávetőlegesen 1008 táján) Satoltra hárítja a görög szertartás szerinti kereszténység megalapítását ”....vezetése alatt kezdődött el a keresztény hit, de pogánysággal vegyült össze a beszennyezett vallás, és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál ez a tétlen és bágyadt kereszténység”, és Géza feleségét Beleknegini néven említi „Uxor autem eius Beleknegini, id est pulchra domina slayonice dieta – „ azaz szlávul mondva szép úrasszony, pedig mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt. Jobban tenné e beszennyezett kéz, ha orsót forgatna, s őrjöngő lelkét türelemmel megfékezné." Egy szász krónikaíró miért használt volna szláv melléknevet egy magyar asszonyra vonatkoztatva?. Géza keresztény lengyel-szláv feleségére érthette? „ Mesco habuit sororem nomine Adilheidem, quam Yesse rex Ungariae accepit in uxorem, que cum esset christiana, virum suum Yesse convertit ad fidem Christi.”(Breve Chronicum Silesiensis)

4. Az újabb térítési hullámot nem társíthatjuk egyedül Ajtony nevével és az általa bírt területekkel, az ország egyébb részein, későbbi korokhoz köthető görög rítusú kolostorok is léteztek. A visegrádi kolostort görög szerzetesek számára alapítja I.Endre, és Honorius pápa a veszprémi püspökhöz szóló levelében megemlíti, hogy itt ”.. Graecos habet monachos et habuit ab antiquo – a görögöknek volt monostora és bírták azt ősi időktől”
A bizánci térítés eredményeképpen keletkeztek az apostagi, a gerendi, a szávaszentdemeteri, az oroszkői keleti rítusú szerzetesházak.

5. Anonymus krónikájában Ajtony neve Ochtum formában jelenik meg.. A következő századokban is felbukkan mind az Achtum-Achtun mind az Ochtum-Ochtun változat, ami az „a” magánhangzónak a leírásából adódhatott. (Lehet a nyelvészek most felszisszennek, de megfigyelésem szerint az „a” hangot nem ismerő újlatin anyanyelvűek, pl. a románok a „A” helyet mindig O-t és még véletlenül sem Á-t mondanak) Pécska határában, a Maros mellett található Ajtonymonostor. Neve egy 1329 iúniusából való, Zohay Simon és Demeter fia Beke peres ügyét tárgyaló dokumentumban mindkét alakban megjelenik (Hohrunmonustura és Ahtonmonostura). Megjegyzem ezt a helységet az okirat egy Sirian nevű település közelében említi, nem azonos a marosvári görög monostor területével. 

6. Mivel a Gellért legenda szövege a szerzetesek „törvényét” is említi bizonyára baziliták lehettek, a keleti egyháznak ugyanis csak ez az egy szerzetesrendje van, és Nagy Szent Bazil (329-379) nevéhez fűződik.Ugyancsak az ő nevéhez kötődik az ortodox egyház legerősebb ördögűző (az ördögöt elátkozó) szertartásának a tisztító szövege.

7. Ajtony marosvári vára egy fa-föld szerkezetű erődítmény lehetett, és elpusztult a tatárjárás idején. Az 1995-ben végzett ásatások alkalmával, a város középkori erődítvényeinek vonalát követve, a kutató árkok mélyéről elszenesedett famaradványok és két hullámban épített földerődítmény nyomai kerültek elő. Egy tűzvészt követően a régi földsáncot ledöngölték, rá új, szélesebb palákvárat építettek. A sáncon belül nagyon sok XIII.-XIV. századi cseréptöredéket találtak. Ez lehetett a dokumentumokban említett, Albert csanádi püspök utasítására emelt várfal. A hódoltság idején a várat jeletősen átalakították. Evliya Çelebi 1664-ben így ír róla:” Kőépítkezésű, négyszögű, erős vár. A belsővárnak kettős erős vaskapuja és mély, földalatti börtöne. A középsővár tömésfal kerítésű palánk, a nyugati oldalon egy kapuja. Külső nagy városa tágas, tömésfala palánk.” A karlócai békekötés után több végvárat leromboltak. Ekkor készített a csanádi várról rajzott Marsigli hadmérnök.

8. Az 1987-es ásatások alkalmával a rotonda délnyugati apszisában egy opus mixtum-on, bizánci eredetű falazaton (7 sor = 25 cm.) nyugvó kőoszlop lábazatának északi fele került elő, ezenkívül az addig ismert három karéjon kívül, északi irányban előkerültek még egy apszis alapjai, így feltételeztető, hogy az eredeti rotonda hat karéjos volt, akárcsak a kolozsmonostori és a kiszombori kápolnák. A nyugati oldalon egy enyhén dél felé ívelő faragott kő bukkant elő, ami a bejárat egy apszidiolája (kisebb alárendelt apszis) lehetett. A statigráfia elemzés is kevesett mutatott ki. Az eredeti, antik humuszig (a mai járószinttől 2,75 m.mélyen) egy 0,5 m. vastag épitkezési törmelék réteget, ez alatt földdel kevert cseréptöredékeket (többségük cserép bogrács maradvány), majd 2,6 m mélységben (ebben volt a rotonda alapja) hat NY-K tájolású sírt találtak. A sírgödrök két réteget vágtak át. A XI. századra datálható sírok egyikében (M.1) egy gyermek nyugodott. Négy darab ezüst hajkarikával temették el.

A kolozsmonostori rotonda kettős tartóoszlopának lábazata

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

tanulták a zsoltárokat….

 

Domenico Ghirlandaio : Szent Jeromos. (Firenze, Ognissanti templom)

Amennyiben Szent Jeromosnak a hunokra vonatkozó értesülései hitelesek voltak (1), nem vethetjük el azt a feltevést miszerint a keresztény hit tartalma talán a honfoglaló magyar törzsek előtt sem volt teljesen ismeretlen. Találkozhattak az új vallás elemeivel még a Fekete-tenger partvidékén, ahol már folyt görög térítés, a Kárpát-medencében való megtelepedéskor pedig jelentős keresztény közösségekkel találkoztak.

A kereszténység a római korban hatolt be Pannóniába, majd a nyugati gótok megtérésével magába olvasztja a többi germán népet is, a vandálokat, gepidákat, longobárdokat (magyobb részük ariánussá lesz). De egymásnak adva helyet vándorlásaik során, egyes népek (mint például az avarok) kipusztulnak mielőtt felvették volna a keresztséget. A népvándorlás után letelepült nyugati szláv törzsek, akárcsak a Duna-Maros közt lakó bolgár-szlávok későn jutnak „keresztséghez”. Rastislav, a morva-szlávok fejedelme, hogy a bajor egyháztól való függőséget elkerülje III.Mikhael császártól kér térítőket. A görög misszió 863-ban jött Morvaországba. Cyrill és Methód (az ő nevükhöz fűződik az úgynevezett glagolita ábécé, a cirill betűk ősi változata) görögből fordított szláv nyelvű liturgikus szövegeket hoztak magukkal, több mint három évig folytatták missziós munkájukat, ám a bajor püspökökben egyre nagyobb ellenérzést váltott ki nem maga a bizánci rítus, de a szláv nyelv liturgiai használata.(2)

A nyugati egyház a latin liturgikus nyelv által mintegy monarchikus egyetemességre törekedett, míg a görög szertartású keleti egyház hozzájárult a nemzeti egyéniség megőréséhez azáltal, hogy a népek saját nyelvüket használhatták, nemzeti kultúrájukat szabadon és függetlenül vihették tovább.

(Más kérdés azonban az, hogy miért nem tud már jó ideje a régebbi műveltségű Kelet lépést tartani a nyugati népek egyetemes haladásával?)

III.Mikhael pénze. British Museum

A Kárpát-medence két keresztény nagyhatalom, a Német-római Császárság és Bizánc ütközőpontjában volt. Idővel a honfoglaló magyarság is felismerte, hogy lassan rendeznie kell viszonyát a két birodalommal. A békés közeledés megvalósításának legfőbb eszköze pedig a kereszténység bizonyos mértékű elfogadása lett volna, így két magyar „..színleg a keresztény hit felé hajolva Byzantionba jutott. ” (Skylitzes)

Konstantinos Porphyrogennetos munkájában (De administrando imperio) megemlíti a bírói tisztséget viselő gyla és karcha bizánci látogatását, Skylitzes krónikája pedig kiegészíti ezt egy, a Theophanes continuatus-ból átvett adattal, miszerint a két magyar meg is keresztelkedett, a karchát maga a csázsár merítette a keresztelő medencébe (és feltehetőleg hatalmas pénzösszeggel is megajándékozta a magyarokat, hogy kalandozásaik Bizánc irányába megszűnjenek.) De Bulcsú később „széttépte az Istennel kötött szerződést, és gyakran harcolt a rómaiak ellen.(3).”(Georgios Kendrenos)

Nem sokkal utóbb Gyula is, aki szintén a türkök fejedelme volt, a császári városba jön, megkeresztelkedik, s ő ugyanazon jótéteményekben és megtiszteltetésekben részesül. Ő magával vitt egy jámborságáról híres, Hierotheos nevű szerzetest, akit Theophylaktos Turkia püspökévé szentelt, s aki odaérkezvén, a barbár tévelygésből sokakat kivezetett a kereszténységhez. Gyula pedig megmaradt hitében, ő maga nem intézett soha betörést a rómaiak területére, és az elfogott keresztényekről sem feledkezett meg, hanem kiváltotta azokat, gondja volt rájuk és szabaddá tette őket.” (Skylitzes)

A magyarok földje, a literátor császár feljegyzése szerint, a X.század közepén, a Tiszától a Körösök, a Maros és a Küküllő (vagy Aranka ?) vidékéig terjedt, de magába foglalta a Bánságot is. Itt kezdhették meg Hierotheos és a bolgár-szláv szerzetesek a kereszténység keleti változatának a terjesztését, de hogy működésük nyomán szervezett egyház is keletkezett volna, arra semmi nyomot nem találuk. Sem a nyugati sem a magyar krónikák nem tesznek említést Magyarország első püspökéről, és elhallgatják a „szakadár” keleti egyház érdemeit. Hierotheosnak a X.század közepén még nem voltak nyugati vetélytársai (Bruno és Piligrim püspökök 970 után kezdték meg missziós tevékenységüket), és nagyon messzi területekre is eljuthatott. Nem zárhatjuk ki, hogy a veszprém völgyi görög apácák léte is Hierotheos munkásságának az eredménye volt ( és talán kapcsolatban van Imre herceg jegyesével is, aki a Szent-Margit legenda szerint bizánci hercegnő volt).

A veszprémvölgyi apácamonostor alapítólevele 1109-ből (4) Magyar Országos Levéltár

De lássuk mit mondanak a szláv források ezekről az időkről.

Csakhamar keletről, északról és délről számos nép tört elő, sok rázkódás és ijedelem fogta el a görögök birodalmát, úgy, hogy ezt a paeon népet (a magyarok) hamarjában nem tudták megerősíteni a hitben.És saját nyelvükön írott könyveik sem voltak.A görögök rájuknézve alkalmatos tétlenségét látva a latinok, Romából felkerekedtek s a paenokat, kik ugroknak nevezték magukat és a többi velük szomszég nemzeteket könyveikkel és irásaikkal istentelen hitükre térítették


A magyarok harca a bolgárokkal. Joannes Skylitzes krónikája.

A keleti egyház térítő munkája akadozva haladhatott ezután, de a megindult folyamat vékony szálai tovább vezetnek, egészen Ajtonyig.

……………………………………

1. Szent Jeromos, egy Paula nevű hölgy menyéhez, Laetahoz írt válaszlevelének a 2.bekezdésében olvashatjuk: “Az örmény nyilas félre rakta puzdráját, a hunok a zsoltárt tanulják, a hűvös szkítákat a hit izzása melegíti. A vörös és szőke géták sátor templomokat hordoznak seregükkel: és lehet, hogy az ellenünk való sikeres csatározásaik tényét az adja, hogy ugyanabba a vallásba hisznek.” Ugyancsk szent Jeromosnál olvashatunk a Szkytiában térítő Theotimus tomis-i (ma Constanţa) püspökről (De viris illustribus, 131.fejezet)

2. Rómába mentek, ahol II. Hadrián pápa ünnepélyesen fogadta őket és jóváhagyta a szláv nyelvű istentisztelet. Metódnak, Chozil közbenjárására, megadta a szlávok között a szentszéki legátus hatalmát és a hajdani illír főváros, Sirmium érsekévé nevezte ki. Method működésének központja feltehetően Chozil és Priwina székhelyén volt. A smirniumi kinevezéssel a pápa csupán az Illíriára vonatkozó iurisdictios igényét akarta hangsúlyozni, mivel Illíria addig a salzburgi érsek joghatása alatt állt. Passau püspöke és Salzburg érseke Regensburgban perbe fogták Methodot azzal a váddal, hogy jogosulatlanul tanít a Salzburgi Érsekség fennhatósága alá eső területeken, s két és fél éven át egy sváb kolostorban tartották fogságban. Ennel a konfliktusnak a forrása a nyugati egyháziaknak a szláv nyelv liturgikus használata elleni viaskodásában keresendő. A Zalaváron talált glagolita töredék a legszebb bizonyíték a két testvér szellemi hagyatékára.

3. A „bizánci” terminus csak a reneszánsz korban terjedt el. A bizánciak magukat rómainak, nyugat-rómainak tekintették.

II.Hardian pápa fogadja Szent Cyrillt és Methodot. San Clemente bazilika.(XI.századi freskó)

4. A monostort Szent István király alapította, az eredeti adománylevelet Könyves Kalmán idején írták át, 1109-ben. A felső részére lemásolták Szent István oklevelének eredeti görög nyelvű szövegét, az alsó részén pedig latin nyelven közlik az átírás okát. Az eredeti oklevelet egy peres ügyben használták fel és a pecsétet fel kellett törni.
.


0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A Jus spatae et sanguinis-t a német városok a leglényegesebb privilégiumként értékelték, és szász területeken misztikus oszlopokkal jelképezték.

Nagy Károly császár. Albrecht Dürer alkotása, XV. század

Ezek voltak az úgynevezett Roland-oszlopok. Habár a legenda a hohenstaufeni uralkodók idejére (919-1002), Németország északi részére és a hajdani wend (1) vidékre vezet vissza, az első oszlop felállítása csupán a XIV-XV.századtól bizonyítható.

Az oszlop jelkép volt, az adott város bizonyos jogaival állt összefüggésben. A vásárjogot, a vásárbiróságot (2) mutatta, de mindenekelőtt vérbírósági szimbólum volt. Egy középkori város kiváltságokon alapuló autonómiájának (“szabadságainak”) a leglényegesebb jele a saját bíróság volt, melynek tagjai a város polgárainak a sorából kerültek ki. Összefüggésbe hozhatjuk még ezt a jelképet a királyi szabadsággal (immunitas regia), azzal az adományozott mentességgel, mely alapján a város területe és polgárai immunitást élveztek.

A Rolan-oszlopot rendszerint a városház előtt vagy a város terén (a piacon) állították fel, és födetlenül, a szabad ég alatt állt. Az oszlopon egy lovagot jelenítettek meg, pajzsal és kivont karddal a kezében.(3)

Roland-oszlop Dubrovnikban. Az eredeti 1396-ból származik.

A legenda arról szól, hogy hajdan Nagy Károly a szászok legyőzése után, ezek városaiban emlékoszlopokat állított unokaöccsének Rolandnak.(La Chanson de Roland), ám eredetüket elsősorban “Vörös” Ottó német-római császárral (akit nem hajszíne, de véres tettei ajándékoztak meg ezzel a jelzővel) hozhatjuk kapcsolatba.

A nemesek feletti ítélethozatal legfőbb hatósága a királyi bíróság volt, a personalis praesentia regia. A bíróság a király személyes jelenlétében ítélkezett. Amikor egy város megkapta a pallosjogot, vagyis a bíráskodásnak a király nevében és hatalmával való jogát, a Roland-oszlop talán magát a királyt helyettesítette.


Roland-oszlop. Bréma (1404)

Az oszlopok (esetleg Roland szobrok) azoknak az országoknak a területén fordulnak elő, ahol a germán-keresztény műveltség is megjelent. Legrégibb nyomait Hamburgban és Brémában, az Elbántúli szász és wend területeken, valamint Lübeck irányában találjuk. A Roland oszlopok másik csoportja a szász-thüringiai, valamint a magdeburgi és a meisseni püspökséghez tartozó városokban találhatók, de végig kísérik a német-szászok terjeszkedésének észak és kelet irányú vonalát.

A quedlinburgi Roland szobor 1460-ból való, 1869-ben restaurálták.

Új hazájukba magukkal vitték a germám jog és műveltség elemeit. Mint vendégek (hospites), telepesek a királyi hatalom védelmezői lettek, jelentőségre tettek szert az adott ország jogi és művelődési tórténetében. Így találkozhatunk ma a Roland szimbólummal Rigában, Dubrovnikban, Prágában. Nyomát leljük a szepességben és a szebeni szászoknál.

A rigai Roland-oszlop eredetije 1412-ből való.

Az erdélyi király földeken (fundus regius) letelepült szászok kezdetben a király által kinevezett gróf (comes) alá voltak rendelve de politikai jogot nyertek, pecsétet használtak, szabad pap- és bíróválasztásuk volt, saját területükön az erdélyi vajdától függetlenül használták jogaikat (libertas provinciae Chybiniensis). Később szokásjoguk saját területükön kívül is érvényre emelkedett, a „consuetudo terrae Cibiniensis” Medgyesre, Selyk székre és a kerci kolostorra is kiterjedt (A székely ispán hatásköre alól Luxemburgi Zsigmond vette ki őket). A bírákat és az esküdteket (iurati) minden év januárjának első hétfőjén választották és eskették (esküdtek hétfője), számuk tizenkettő volt.1481-ben Thomas Altenberger a szebeni főtörvénykezésnél a magdeburgi Weichbildet (4) kezdte alkalmazni.

 


Sachs von Harteneck szász gróf kivégzése Nagyszeben piacterén, 1703. december 5-én.


Előtérben a Roland-oszlop.

A szebeni nagy piacon (grosser Ring), a város vásár-és vesztőhelyén állt régen a kőből faragott pellengér, annak a csúcsán volt a Roland szobor, egy páncélos férfi, aki mindkét kezével egy kardot halálos csapásra emel. A durva homokkőből faragott szobor a XIV.században keletkezhetett. Ez az egyetlen Roland-szobor ami kétkezében tartja a kardot.(5)

A szebeni Roland szobor.

Roland jelképnek tekintehetjük még a bártfai, pozsonyi lovagot vagy a kardot tartó kart ábrázoló szobrokat is, melyek talán a „pars per toto” elvénél fogva már nem a piacon jelenítették meg az ítélőpallost, a város bírói jogkörének a szimbólumát.


………………………………….


A jus spatae et sanguinis sajátosan középkori német jogi kategória volt (ennek a megfelelője volt Magyarországon a jus gladii). Olyan bíróságok éltek vele, akik vérontással járó ítéletet is hozhattak. A bíróságnak egyházi személyek nem lehettek a tagjai, ezért őket a Vogtok (advocati ecclesiae) helyettesítették. Mivel a nemeseket fő- és jogvesztés esetén lefejezték, innen ered a pallosjog elnevezés.

1. A vendek a mai Észak-Lengyelország területén élt ókori nép volt. A középkorban a a venedek helyébe települő szlávokra és néhány balti népre is ezt a kifejezést használták.

2. A középkorban a kiváltságlevél alapján vásárjogot élvező helységekben (civitas, urbs, burgus) nem hiányozhatott a vásárbíróság.

3. Akár a Roland legendára, akár Ottó császár melléknevére gondolunk, a kiontott vért jelképezte. Az igazságosztás jelképe (pallos) a hatalom, a becsület (kard) és a diadal (pajzs) szimbólumába ment át. A vér vörös színe pedig a vérbíróságot (vörös zászló), a börtönt (vörös torony), ítéletet (a száműzöttek nevét a vörös-könyvbe írták be) vagy a bíráskodást (a szebeni tanácsnokok vörös köpenyt viseltek amikor bíráskodtak) jelenthette.

4. Altenberger kódex, 107-131.oldal, Brukenthal Múzeum. A XIII. századi német jogkönyv, az Észak-Németországban érvényes jognak szász nyelvjárásban való feljegyzése. Szerzője egy anhalti lovag, Repgowi Eike volt. Ezt nevezik Szász- vagy Svábtükörnek.

5. Albert Huet, szebeni királybíró 1591-ben Bárhori Zsigmondhoz intézett beszédében a kardtáncról, mint ősrégi szokásról tesz említést. Roland szobor volt-e a szebeni vagy csak táncoló szász vitézt ábrázol ?

 

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Méne Ménesre egyszer egy villamos...

Katonai térkép (1910)

Tegnap volt az arad-hegyaljai villamos vasut közigazgatási bejárása,....Arad város közönsége részéről Institorisz Kálmán főjegyző,...Aradmegye közönsége részéről Szatmáry Gyula alispán,... a magyar államvasutak részéről Tiszai Kálmán felügyelő...A bizottság a beterjesztett terveket részletesen megvizsgálta s a vonalat bejárta. Az egész tervet célszerűnek és kivihetőnek találta. Ez lesz hazánk első nagyobbszabású villamos vasutja. A mintegy 40 kilométer hosszu vonalon öt percenkint indul egy-egy kocsi, ugy, amint azt annak idején Budapest és Bécs között tervezték.” (Országos Hirlap, 217.szám, 1898.augusztus 7-én)

Arad–Hegyaljai Helyiérdekű Vasút motoros üzemű vasút lett. Az „Arad-hegyaljai h.é.mótoros vasut rt ”-t 1896 augusztus 18-án alakították meg Lőcs Rezső, Sármezey Ákos és Péterffy Antal, valamint hegyaljai szőlőtulajdonosok. (1)

1905-ben aradi és budapesti üzletemberek megszerezték a koncessziót a Magyar Kereskedelmi Minisztériumtól (63611/1905.IX.24), az Arad-Hegyalja közötti, 1000 mm nyomközű vasútvonal létrehozásának és üzemeltetésének a jogát.

A helyi érdekű vasutakról szóló 1880. évi XXXI. t.-cz. 1. §-ában foglalt rendelkezéshez képest, ….a Radnai-úton Gyorok községen át egyrészt Máriaradnáig, másrészt Pankotáig vezető vonalakból álló Arad-hegyaljai keskenyvágányú helyi érdekű vasút megépitésére és üzletére vonatkozó engedélyokiratot, Péterffy Antal aradi és dr. Steiner Simon budapesti lakosok mint engedélyesek részére, az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. törvényczikkek 1. §-ai, valamint Ő császári és apostoli királyi Felségének Bécsben 1905. évi szeptember hó 16-án kelt legfelsőbb elhatározása alapján 1905. évi szeptember hó 24-én kiadta. ” (A kereskedelemügyi m.kir.miniszter jeletése)

 

A hegyaljai villamosmegálló a régi Boros Béni-téren

A forgalom megindulásának hivatalos dátuma 1906 november 11-én volt. (2) Az aradi állomás a Radnai út és a Boros Béni-tér (ma Podgoria) sarkán volt (itt műhely is épűlt). Innen a vonal Mikelakán, Glogováczon, Mondorlakon, Maroscsicséren, Szabadhelyen át vezetett Gyorokig, 22 km. hosszban. Gyorokon volt a csomópont, itt a vonal kétfelé ágazott. Az egyik 13 km hosszú vonal Ménesen és Ópáloson át Máriaradnára, a másik 22 km hosszú vonal pedig Kuvinon, Kovaszinczen és Világoson keresztül Pankotáig vezetett.

 


A gyoroki csomópont. (Háttérben a „Gomba”, a trafóház)

A vasutat eredetileg a személyforgalom lebonyolítására benzinelektromos-, a teherforgalom céljára pedig naftalokomotív-vontatásra rendezték be. A benzinelektromos motorkocsit az aradi Weitzer János Gép-, Waggongyár és Vasöntöde Rt.gyártotta le, 1907-ben két mozdonyt (1942/1907 és 1943/1907 sz.), majd 1911-ben a homokszállítás legkönnyítésére további két gőzmozdonyt (2841/1911 és 2842/1911 sz.) hoztak a Ganz-gyártól. (3)

1907 júliusától Zekovitz Rudolf lett az Arad-Hegyaljai Vasút vezérigazgatója, és az ő nevéhez fűződik a vonal villamosításának a gondolata.


Az Arad-hegyaljai h.é.mótoros vasut rt junius 12-én tartandó közgyűlésének az igazgatósága azt javasolja, hogy a mótoros üzemet elektromosra alakitsák át, az áramot az áradi villamossági rt.-tól szerezzék be és egyidejüleg határozzanak a vasut pénzügyi viszonyainak rendezése tárgyában. ” ( Elekrotechnika, II.évf.12.szám, 1909 junius hó 15-én)

1911 január 16-án megkapják az „Arad-Hegyalja” vasútvonal villamositási jogát, és a villamos berendezések elkészítésével a Ganz-féle vilamossági részvénytársaságot bízták meg.

Az Arad-hegyaljai motorosvasut igazgatósága a napokban Budapesten ülést tartott, a melyen tudomásul vették Zerkovitz Rudolf vezérigazgatónak azt a bejelentését, hogy a budapesti Ganz-féle villamossági rt. elvállalta a mótorosnak elektromos vasuttá való átalakitását es a kocsiknak szállítását. Magyarország eme leghosszabb elektromos vasutját 1911. év szeptember havában már át is adják a közforgalomnak

A központi telep egy 1500 lóerős és egy 1000 lóerős turbógenerátorral, továbbá egy 500 lóerős gőzgéppel hajtott generátorral volt felszerelve.

 


Egy 15.000V-os készülék egy gyoroki pincében

A vasúvonal mindenütt az országuton haladt, a községeken keresztül és így létesített („tamwayszerű”) összeköttetést Arad és Hegyalja között. 71 km. hosszú volt, melyből 58,3 km. az egyvágányú fővonal, a többi kitérő és forgalmi telep volt.

A hajdani gyoroki állomás

A felsővezetékeket az egész vonal mentén Kakujay-féle vasbetonoszlopokon vezették, és ez volt az első eset, hogy felállításuk előtt az oszlopokat megbízhatóságuk megállapítására terhelő próbáknak vetették alá.

Egy 4 tengelyű forgóvázas kocsi 1914-ben és……

 



….napjainkban

A kocsik mechanikai része a Ganz és Társa-Danubius cég budapesti műhelyében készültek. 24 II.osztályú és 24 III.osztályú ülöhellyel, WC fülkével és postaszakasszal épültek. Tetejükön úgynevezett torpedószellőztetők voltak, bennük villamos lámpásokkal. Az oldalfalakon karoslámpások voltak.A két vezetőfülkét választófallal zárták el a közönségtől.

A hegyaljai villamos 1964-től már csak a Mikelakai termináltól közlekedett, majd a 70-es évek elejétől már csak Glogováczról indították. 1977-ben, Ceauşescu aradi látogatását megelőző éjelen az aradi villamosállomás épületét felrobbantották és még a nyomát is eltakarították.

A villamoskocsik 1991 október elsején közlekedtek utoljára a Gyorok-Pankota és a Gyorok-Radna vonalon.(4)


1995-ben az aradi Astra vagongyárban felújítottak egy motor és egy személyszállító kocsit, a Budapesti Közlekedési Múzeumban meglévő eredeti rajzok alapján

.............................


1. A vasút már megalakulása óta állandó üzemi zavarokkal küzdött és jelentékeny veszteséggel dolgozott.A berlini Hennig, Hartwich & Co. Vasútépítő cég építette és finanszirozta és az összes elsőbbségi kötvény e cég tárcájában volt. Nem vált be, a kocsik szerkezete nem volt megfelelő és a vonatjáratok teljesen bizonytalanok voltak. A társaság a fuvarra garanciát nem vállalt.


2. “Az arad-hegyaljai helyi érdekű vasút építésére és üzleti berendezésére vonatkozó feltételek.
I.

Általános határozmányok.
Arad város belterületén a Radnai útnak a Boros Béni-térbe való betorko-lásától kiinduló és a Radnai-úton, továbbá Mikalaka, Glogovácz, Csicsér, Szabadhely községek belterületén át Gyorok község piaczára, majd innét egyrészt Kovaszincz, Világos ós Muszka községek belterületén át Pankota község belsejébe a község házáig, másrészt Ménes és Paulis községek bel-teiületón át Máriaradna község belsejébe a Mész-utcza torkolatáig vezetendő vasút, mint keskeny nyomtávú motoros kocsiüzemre berendezendő helyi érdekű vasút az engedélyokirat 4. §-a értelmében, a kereskedelemügyi minis-terhez előzőleg helybenhagyás végett felterjesztendő tervek alapján ós az alább következő részletes határozmányok szerint építendő ki s olykép rendezendő be, hogy a teljesen kóez pályán a motorkocsik által vontatott vonatok a műtanrendőri bejárás alkalmával a helyi viszonyoknak megfelelően megállapítandó legnagyobb sebességgel közlekedhessenek. ” (Kiegészítő melléklet; az „Arad-hegyaljai helyi érdekű vasut"-ra ronatkozó 63.611/1905. számú engedélyokirathoz)

3. Az 1 és 2 számmal közlekedő, 1907-ből való mozdonyokat 750mm nyomtávra alakítottál át és 763.201-, valamint 763.202-es sorszámmal adták el, a másik két 31 és 32 számú 1911-ből való gőzmozdonyt 1920-ban eladták a MAV-nak.

4. Az Aradi Közszállítási Társaság igazgatójának jelentése szerint 11 motorkocsit, 12 személyeszállító kocsit és 9 teherszálító kocsit vontak ki a forgalomból.


 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!